Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— 1S96.XXX//I. t-c. (Bp.) 139 A felfolyamodás tárgya. 378. §. Ha a legfelsőbb kegyelmi elhatározás, a megállapított szabadságvesztésbüntetésnek pénzbüntetésre való átváltoztatását a bíróságra bízná, úgy a bíróság ezt, mint a legfelsőbb megbízással ad hoc kirendelt s a kegyelmi elhatározás részletmozzanatát meghatározó, tehát lényegében felségjogot gyakorló szerv teszi, mely intézkedésében — éppen annak átruházott felségjogi természetéből kifolyólag — sem az anyagi, sem az alaki büntetőjog szabályai által korlátozva nincs; ez az intézkedése végérvényes s azzal szemben a Bp-ban szabályozott perorvoslatok, különösen a 378. §-ban említett felfolyamodás nem használható (C. 1734/924.). A fellebbezés köre. 381. §. A Bp. 18. és 19. §-ai alapján összefüggés vagy egyesítés folytán elbírált bűncselekményeknél a perorvoslat körét, az összes cselekményekre nézve, a törvényszék hatáskörébe tartozó cselekmény miatt fenntartott vád határozza meg, — tehát kihágásnál is fellebbezésnek van helye (C. 2834/926., BHT. 112.). A fellebbezésre jogosultak. 383. §. A sértettet a fellebbezés joga — a Bp. 383. §. által megjelölt kereten belül — még közvádas bűncselekményeknél is megilleti. Felmentés esetében a kir. ügyésznek az a ténye, hogy nem fellebbezett, nem tekinthető ugyan vádelejtésnek, mert ez csak az eljárásnak a 38. §. második bekezdésében meg-