Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— 1896.XXX///. t-c. (Bp.) — 135 láson, a végindítvány előterjesztéséig bezárólag terjedő szakára. Az eljárásnak az ítélethozatal utáni szakára s így különösen a perorvoslatok tekintetében a törvény nem szabályozza a két vádló (közvádló és főmagánvádló, jogkörét, s így ezt a Bp'rnek rendes szabályai szerint kell meghatározni, de mégis e §-ban kifejezésre jutó törvényhozói akarat szel lemében (C. jh. 4506 924.). A pótmagánvád. 42. §. Zugirászat elkövetőjével szemben indított eljárás során — az 1912. évi LIV. t-c. (a Polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. t-c. életbeléptetéséről) 16. §. 3. bekezdése értelmében — csupán a kamara ügyészének van joga pótmagánvádlóként fellépni. Ehhez képest más magánfél, így a községi jegyző ezt a jogot nem gyakorolhatja (IY\ 586.). A kötelező védelem. 56. §. Amennyiben a szigorított dologházba utalás előfeltételei fennforognak, úgy a vádlott részére védőt kell kirendelni (1. pont alapján) és a főtárgyalást védő közreműködése nélkül nem lehet megtartani (III. 1418.). 57. §. A Bp. 57. §. 2. bekezdése és a kir. Kúriának 88. számú T. H. döntvénye (BHT. 193.) értelmében, a ki* rendelt védőnek kötelező szerepköre, az elsőbírósági főtárgyalással véget ér. A közvédőnek a hivatalból kirendelt védőével azonos hatásköre lévén, a fellebbviteli főtárgya-