Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

126 — 1928.X. t-c. (II. Bn.) — 4- §. A II. Bn. 4. S-a, a Btk. 92. S-val ellentétes jogalapon nyugszik. A Btk. 92. g át akkor kell alkalmazni, mikor az enyhítő körülmények nagy számban forognak fenn, és oly nyomatékosak, hogy a törvény által megállapított büntetés legkisebb mértéke is túlszigorú volna, - míg ezzel ellentétben a II. Bn. 4. §-;a akkor alkalmazandó, ha a bíróság' úgy találja, hogy egy súlyos pénzbüntetés az elítélt egyéniségére tekintettel hatályosabb lesz (C. 6023/928.). 29. §. A II. Bn. 29. i;-nak helyes értelmezése szerint csatlakozásnak csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet helye, amelyeket a felsőbbfokú bíróság az ellenkező érdekű jogosultaknak perorvoslata folytán felülbírál s így azon bűncselekményre vonatkozó ítéleti rendelkezés mindkét fél perorvoslata folytán kerül a felsőbbfokú bíróság elé (III. 1416.). A koronaügyész csatlakozás útján tehát nem élhet semmisiégi panasszal a vádlott terhére, a kir. ítélőtábla ítéletének az elsőbíróság" ítéletét helyben, — vagy érintetlenül hagyó rendelkezése ellen oly esetben, amikor az elsőbíróság ítéletének vonatkozó rendelkezését sem a kir. ügyész, sem csatlakozás útján a kir. főügyész felebbezéssel meg nem támadta, vagy pedig a kir. ügyésznek az elsőfokú ítélet vonatkozó rendelkezése ellen bejelentett felebbezését a kir. főügyész visszavonta (K\x. Kúriának 23. számú döntvénye, III. 871.). A vád módosításáról rendelkező Bp. 316.—318. §-ai, a jogkérdésben döntő legfelsőbb bíróságnál már nem lévén érvényesíthetők, az eredetien téves vád, vagy vád szerinti téves minősítés a csatlakozás keretében már nem helyesbíthető. A részleges jogerő magában véve nem akadálya ugyan a csatlakozási perorvoslat érvényesítésének, azonban a vádbei itettnek vádlói jogi értékelése, amelyen túlmenő minősítési, értékelési tévedések kiküszöbölésének már helye nincs,