Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

112 AZ ítélöbírónak, az általa hozott ítélet tárgyilagos bírálatán kívül eső személyes megtámadása, nem tekinthető oly nyilatkozatnak, mely a Bv. 17. §. 2. bek. szerint, a letárgyalt üggyel összefüggésben állana és az az ügyfél érdekében szükséges lenne. Általában az ügyben eljáró hatósággal szemben a törvény nem biztosít sem felelőtlenséget, sem mentességet (I. 652., III. 562., BHT. 821., 870.). A Bv. 17. §. második bekezdése a jogelenesség kizárásának azt az esetét tárgyalja, amikor a tényállítás, vagy valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés használata nem a másik ügvfélre, hanem harmadik személyre vonatkozik (C. 8539/92.8). A Bv. 17. §. 2. bekezdése csakis az oly természetű védekezést tekintheti feleletmentesnek, amely az erkölcs és a törvény szempontjából általában meg van engedve. Csakis az ily védekezés mondható az ügyfélre nézve törvényszerűen szükségesnek. Hiszen a BHT. 349. száma alatt közölt határozat szerint, a rosszhiszemű védekezés, még a Btk. 227. §-ban meghatározott hamis vád bűntettének tényálladékát is kimeríti, amennyiben a vádlott tudva valótlanul azt állítja, hogy az ő terhére rótt bűncselekménynek más harmadik személy a tettese (IV. 284.). Képviselőtestületi ülés nem tekinthető a Bv. 17. §-ban megjelölt tárgyalásnak (I. 2004., BHT. 820.). A Bv. 17. §-a nem vonatkozik a tárgyalás alkalmával szóval vagy ügyiratban tett nyilatkozatnak más helyen való megismétlésére vagy sajtó útján való közzétételére. A védőbeszédnek a tárgyaláson való elmondásából, annak pl. sajtó útján való közzététele, különálló tevékenység, sajtó bűncselekmény lévén, az utóbbira — e §. által kifejezetten csak a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szükséges szólásszabadságot biztosító mentesség, — ki nem terjeszthető (C. 349/926.). A Bv. 17. §-a nem az eljárás megindítását, hanem a cselekmény jogellenességét kizáró okot állapít meg. E nem alkalmazása a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmiségi okot valósítja meg (C. 1724/926.).