Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— 1914:XLI. t-c. (Bv.) — 109 ítélése szerint az állam érdekére nem ártalmas. Ezt pedig kellőleg megítélni csak az a felettes, illetőleg felügyelő hatóság tudja, mely a közszolgálatnak, a rágalmazás által érintett ágát, a törvényes rendelkezések által megkívánt képességek és egyéb szükséges feltételek birtokába vezeti, illetve ellenőrzi (C. 6063/924.). 13. §. A valóság bizonyíthatásának közérdek vagy jogos magánérdek címén való megengedéséhez nem elég, hogy az állítás bebizonyítása a közérdeket, vagy a jogos magánérdeket szolgálja, hanem a vádlottnak azt kell igazolnia, hogy a vád tárgyává tett állításokat és kifejezéseket a közérdeknek, vagy a jogos magánérdeknek előmozdítása, megóvása, vagy védelme céljából használta (IV. 31., C. 6913/925.). Elég azonban már ónnak a valószínűsítése is, hogy az állítás a közérdek vagy a jogos magánérdek megvédése céljából történt s közömbös, hogy a tényállítás megtételében volt-e szerepe egyéb indító oknak is (III. 694.). A valóság bizonyítása iránt előterjesztett indítványban a vádlottnak meg kell jelölnie azokat a konkrét tényeket, amelyekkel általános tényállításait bizonyítani akarja (III. 1338.). A pusztán sértő jellegű kifejezések a valóság bizonyításának tárgyát nem képezhetik (C. 6195/925.). Sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetén a vádlott kiterjeszkedhetik védekezésében a sajtóközlemény egész tartalmára olymódon, hogy a valóság bizonyítását ebben a terjedelemben el is rendelheti, különösen olyan esetben, amidőn a sajtóközlemény lényege, a tényállítások súlypontja, éppen a vád keretén kívül eső részekben keresendő, vagy ha a bíróság a vádlott jóhiszeműségének elbírálása végett, a büntetés kiszabásának kérdésénél, a bizonyítás kiterjesztését szükségesnek tartja (III. 186.). A sértett konkludes tényeiből, hogy ő hozzájárul a valóság bizonyításának elrendeléséhez, azt nem ellenzi, sőt még ellenbizonyítékok előterjesztése után maga is reálép a