Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— 1914.XLI. l-c. (Bv.) — vonatkozólag elkövetett rágalmazás nem felha'almazásra üldözendő, hanem azt csak a Bv. 3. §. 2. bek. 2. pontja szerint kell minősíteni (III. 564.). A háború esetére kivételes intézkedésekről szóló törvényes rendelkezés alapján kiadott 6650/920. M. E. számú rendelettel alkotott Vitézi-széket — a Bv. szempontjából — a törvény által alkotott testületnek kell tekinteni (C. 3955/ 926.). 8. §. A felhatalmazásban nem kell névleg megnevezni azt a személyt, akit felelősségre kívánnak vonni, hanem teljesen elegendő a sértett fél sérelmére elkövetett bűncselekménynek adatszerű megjelölése (C. 1291/928., BHT. 671.). Az elsőfokú ítélet meghozatala után, a másodfokú bíróságnál előterjesztett felhatalmazás nem tekinthető elkésettnek, ha az elsőfokú ítélet meghozatala előtt kelt és a közvádló azt az elévülési időn belül, még az eljárás folyamatban léte alatt mutatta be (C. 1747/927.). A Bv. 8—12. §-aiban említett felhatalmazás visszavonásának nincs helye, mert a felhatalmazásra üldözendő cselekmények teljesen a hivatalból üldözendő cselekmények jogi jellegével bírnak s így a per sorsának irányítása — a vád szempontjából — kizárólag az ügyészség kezébe megy át s abba beleszólása a felhatalmazást adó hatóságnak többé nincs (C. jh. 4626/926.). 3. pont. A csendőrség, mint intézmény, vagy annak önállóan működő része (I. 2082.), így a csendőrjárőr sérelmére elkövetett rágalmazás, az 1922. évi VII. t.-c. 7. §-a értelmében, a m. kir. belügy-miniszter által adott felhatalmazásra, üldözhető (I. 609., 2082., BHT. 814.). 9- §• Felhatalmazásra a rágalmazás csak akkor üldözendő, ha az állított vagy hiresztelt tény — valóság esetén — a bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet; — -míg ha az csak közmegvetésre vezetne, úgy csupán