Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

88 elsőrendű alperes R. Imrétől mit sem örökölt, de a felperesek jogelődjétől sem kapott kölcsönt, a kiskorú gyermekeinek eladott, általa vett ingatlanságból másnak adott kölcsön megtérítésére alperesek kötelezhetők sem voltak, nem annál kevésbé, mert másnak kárával senki sem gazdagodhatik. Alperesek pedig világos kárt szenvednének akkor, midőn egy idegen tartozásáért vagyonukból vétetnék meg felperesek követelése. Elsőrendű alperes, s kk. gyermekei között létrejött adásvételi szerződés ily körülmények között rosszhiszemű s a jogos hitelezők kijátszására czélzónak nem tekinthető. A budapesti kir. itélö tábla a következőleg itélt : A kir. itélő tábla az elsőbiroság Ítéletét helybenhagyja. Indokok. Ajándékozás esetén az a hitelező, kinek követelése az ajándékozás megtörténtekor fennálott, kielégítését -a megajándékozottól az ajándék értéke erejéig követelni jogosítva van, azonban a hitelező ezt a jogát csak abban az esetben érvényesítheti, ha bebizonyítja, hogy a kielégítésre adósának más vagyonában alapot nem talált. Tekintettel arra, hogy a C. a. csatolt és adásvevésinek czimzett szerződésben az atya és gyermekei szerepelnek mint szerződő felek és a gyermekek helyett az anya fizette ki férjének a vételár összegét és tekintettel arra, hogy a vételárt kifizető anya a jelen per tárgyát tevő tartozásra nézve az A. a. csatolt végrehajtási végzés szerint szintén fizetési kötelezettségben áll és mindezen körülményeknél fogva a felperesek tagadása ellenében alpereseket terhelte a 150 frt vételár kifizetésének bizonyítása, de ezt meg sem kisérlették, a kir. itélő tábla a C. a. mellékelt szerződésben foglalt ügyfelet ajándékozásnak tekintette ugyan és habár az a körülmény, hogy az ajándékozó P. József és neje nem voltak a közvetlen kölcsönvevők, hanem csak mint az erede':i adós örökösei vállalták el a tartozást, az ő kötelezettségüket és a megajándékozott alperesek szavatosságát meg nem szünteti, a kir. Ítélőtábla az elsőbiroság ítéletének helybenhagyásával felpereseket keresetükkel mégis elutasitotta, mert a felperesek javára alperes ellen hozott marasztaló ítélet és ennek folytán elrendelt végrehajtás alapjául szolgált 1887. évi 8371. sz. a. sommás kereset szerint felpereseknek a jelen per tárgyát tevő összeggel nemcsak az ajándékozó P. József és neje, hanem utóbbinak fivére ifj. R. Imre is tartozik, azt a körülményt pedig, hogy a követelésük az utóbb nevezett adóstól behajthatlanná vált, felperesek nem bizonyították és ennek folytán nem is követelhetik, hogy alperesek, mint megajándékozottak a követelést már most elégítsék ki, vagy biztosítsák, a mikor még bebizonyítva nincs, hogy felperesek a nevezett harmadik adósnak vagyonában a kielégítésre alapot nem találtak. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és kiskorú P. Mária, Rozál és Anna képviseletében Cseh Bertalan tiszti alügyész annak tűrésére köte-