Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

74 tárgyát, törvényszerűen következik, hogy a korcsmáltatási jog gyakorlását csakis az arányosítás által lehet megszorítani és hogy a már arányosítás utján tényleg és számszerűleg meghatározott hányadot lehet elbirtoklás utján meg szerezni. Következik továbbá az, hogy ha a korcsmáltatási joghoz egyedül jogosult földesúr vagy nemesi birtokos az italmérés jogát sohasem gyakorolta is, az ezen jogot gyakorolt úrbéres községnek ezen gyakorlata egymagában véve, részére külön jogot meg nem állapit és a törvény szerint jogosultaknak jogosultságát el nem éviti, minthogy a volt úrbéresek a földes urat, vagy nemesi földbirtokost illető jogokat egyáltalán el nem évithettek. Az alperes Maldur községbeli volt úrbéres lakosok az italmérést a mint ők maguk annak használati módját elő is adják, — nem földesúri nagy nemesi birtok tartozékát képező haszonvételi módszerint gyakorolták az 1879. évi február hó i-ig, — hanem gyakorolták az 1836. évi VI. t-cz. 2. §-a és mint az általuk hivatkozott és kihallgatott tanuk is bizonyítják — különösen annak utolsó bekezdése értelmében és alapján, — mely törvényszakasz szerint a jobbágyoknak, de csakis önmaguknak megengedtetett hogy törkölyből, gyümölcsből, borból, borseprőből és mindenféle termesztményekből, egyedül csak a gabona kivételével akár saját szükségükre, akár akónkénti kereskedésre pálinkát főzhessenek, — azt azonban kimérniük szabad nem volt. Az idézett törvényszakasz által nyert jognak kiterjedtebb mérvben volt értelmezése folytán a jognak önkényesen való alkalmazása tekinthető az alperes község italmérési joggyakorlatának, — de nem tekinthető a volt földesúri vagy nemesi birtok tartozékát képező s kir. kisebb haszonvételi jogczimmel biró italmérési jog gyakorlatának. Az alperes által az ősiségi pátens 4. §-ára fektetett érvelés helyesnek elfogadható nem volt, minthogy az ősiségi pátensnek 1—4. §§-okból álló első fejezete az adományozási rendszerből keletkezett nemesi birtok viszonyokról rendelkezvén, a 4. §. szabályozva felsorolja azon pereket, illetőleg perczimeket, melyek alatt az a kir. adománylevél vagy más gyökeres levelek és szabadalmak alapján a volt nemesi birtokosok a tényleges birtokban levőt egymásközt meg nem támadhatják. A felsorolt perczimek közt foglaltatik a kir. szabadalommal nem biró korcsma eltörlése iránti jogper is (ex jure). Jelen pernek pedig nem tárgya az, hogy Malduron a korcsmái tatási jog adománylevél vagy más szabadalmon alapszik e? nem perkérdés tárgya, hogy a létezett és létező korcsmáltatási jog, egy régibb kir. adománylevél avagy szabadalom okirat alapján illeti a perfelek valamelyikét ? E perben nem az képezi a vita tárgyát, hogy bizonyos kir. adományok, privilégiumi, beiktató vagy bevezető levelek egymás között vagy egymás felett mily jogerővel bírhatnak ? Már pedig az ősiségi nyilt parancs idézett §-ában csakis az ilynemű perk érdesekről van intézkedés ; mert alperes község mint jogi személy az 1888 : XXXVI. t.-cz. 2. §. 4. pontjában emiitett jogczim alatt: << községek mint jogi személyek által gyakoroltattak* — csakis az 1836 : VI. t.-cz. 2. §-a első bekezdésében megjelölt, és miután Maldur község saját szőlőhegygyei nem birt, — csakis Szent-Mihálytól karácsony napjáig terjedő tartamra engedélyezett, és a hely fekvése és kiterjdéséhez képest egy vagy több házban való bormérhetés gyakorlásáért igényelhetett volna kártalanítást. Ily czim alatti igényét pedig be sem jelentette. E szerint ezen jogczim alatt kártalanításhoz utólagosan igényt nem is tarthat, nem érvényesíthet;