Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

72 helyességét bizonyítja a 12. §. is. Az idézett ezen 12. §-ban az van megállapítva, hogy a kártalanítás megállapítására és az azzal összefüggő mindennemű kérdések közül a 11. §-ban megjelölt közigazgatási hatóságoknak (azok között a pénzügyminiszternek is) minő kérdések eldöntése van fentartva. Ezen 12. §. 4. pontja a 11. §-ban megjelölt közigazgatási hatóságoknak tartja fenn azon kérdésnek eldöntését is, hogy kiadható-e az igényt támasztóknak s mily arányban, a megállapított kártalanítási összeg. Ezen törvényszakasz rendelkezése alapján, ha a pénzügyminiszter a törvénynek az alperesi álláspontnak megfelelő értelmezést adott volna és ha az 1888 : XXXVI. t.-cz. által a gyakorolt italmérési jog haszna után teljesített adófizetés, mint egyik, vagyis tekintve a 2. §-ra, mint hatodik tulajdonszerzési jogczim volna megállapítva, a pénzügyminiszter a 2638/890. számú határozatában a kártalanítási összeget önmaga az alperes község tnlajdonának mondotta volna és a tulajdonjog kérdésének eldöntését nem mondotta volna bírósági illetőség körébe tartozónak, minthogy alperes község az 1890. évi január 7-én tartott tárgyalásnál igénybejelentéséhez mellékelt haszonbéri szerződések, adóbevallási és adókönyvecske irataival, de még a közbirtokosok egyikének hallgatag beismerésével is igazolva lett, hogy a 2. §. utolsó bekezdésében megjelölt időtartam alatt kizárólag ö fizetett adót. Az alperes község által a felperes közbirtokosság helyett teljesített adófizetésből eredhető visszatérítési követelés kérdése pedig a per tárgyát nem képezvén, nem képezhetvén, az Ítélet tárgyává nem is tétethetik. Hogy a kártalanítási igény és kártalanítási összeg megállapításánál a közigazgatási hatóságok körébe a 2. §. 1—5. pontban felsorolt jogokon alapuló igényjogolsultság, vagyis a kártalanításhoz való tulajdon jogczimének kutatása, és a jogczimnek kutatás eredménye szerint való meghatározása az idézett 12. §. szerint nem is tartozik és azok ezen magánjogi kérdéseket tárgyalásuk anyagául nem is tűzték ki, minden regale kártalanítási ügy, melyben a megállapított kártalanításhoz való tulajdonjog, avagy ha csak az ahhoz való részesedési arány vált is vitássá, tanúsítja. De kiválóan tanúsítja a jelen per tárgyát képező kártalanítási összeghez való tulajdon kérdése. Ugyanis a hivatalból e perhez csatolt, a lőcsei m. kir. pénzügyigazgatóságtól ide áttett s itt 2954/p. 890. szám alatt lévő kártalanítási ügy iratai szerint Maldur község a Szepesmegye kir. adófelügyelőjéhez 1889. ápril 29. tett 402. szám alatti kártalanítás iránti igényének bejeléntésében az alperes község azon jogczimet, melyen az italmérési jogot gyakorolta, meg nem jelölte bár, mindazáltal ezen mulasztásának és annak is daczára, hogy Szepesmegye kir. adó felügyelője által az 1890. január 7-én felvett tárgyalási jegyzőkönyv s az azon tárgyalásra idéző végzés szerint nemcsak Maldur községe, hanem egyik malduri nemesi közbirtokos igénybejelentése folytán a malduri közbirtokosságot általában beidézte és hogy azon jegyzőkönyvben Maldur község mint jogi testület és Maldur község volt közbirtokossága közt a kártalanítási összeghez való ellentétes tulajdoni igények határozott kifejezéssel feltüntetve lettek, mindazáltal a kir. adófelügyelő a tulajdoni igények tárgyalását nemcsak mellőzte, hanem ugyanazon tárgyalási határnapon ezen két ellentétes igényű felek közt a kártalanítási összeg megállapítására egyezséget kötött, melyet a 11. §-ban megjelölt közigazgatási hatóságok legfőbbike a kir. pénzügyminiszter