Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

59 Indokok. Felperes az A) alatti «távirattal» igazolta, hogy i.-r. alpe résnek mint lotto-gyüjtőnek azt a három számot játékra való beirás czéljából megsürgönyözte, a melyekre a kereseti összeg a D) alatti szeiint nyereményképen esett ; a B) alatti postautalványnyal és C) alatti feladóvevénynyel pedig igazolva van, hogy felperes az A) alatti távirattal egyidejűleg, vagyis 1886. évi október hó 15-én távirattan jelzett 1 frtot i.-r. alperesnek posta utján megküldte. Alperes tehát a lottó-számok megtételénél, mint telperes megbizottja felperes érdekében és felperes részére cselekedett. Igaz ugyan, hogy a lotto-gyüjtők számára kiadott 2. sz. alatt csatolt hivatalos utasítás li. s illetőleg 18. §-a szerint játékot hitelre beirni vagy készpénz lefizetése nélkül elfogadni tételeket tilos és hogy a hitelre betétjáték, illetve jegyek elárusítandó jegyeknek tekintendők, de miután a fenti utasítás csakis a lotto-gyüjtők és a lottó kincstár között s nem egy egészen önálló harmadik személylyel szemben állapit meg jogot és kötelezettséget, ehhez képest a 2. sz. a. utasítást a jelen per elbírálásánál figyelembe venni nem lehetett már azért sem, mert L. János és N. Etel tanuk igazolták, hogy e. r. alperes a betétjegyet húzás előtt közvetlenül felperesnek tulajdonául elismerte, az a körülmény tehát, hogy e r. alperes a betét után járó 1 frtot az nap a postáról meg nem kapta, e. r. alperest a betétjegynek elárusitására nem jogosíthatta s midőn ez; tette, oly cselekményt követett el, a melyért felperesnek felelősséggel, illetve kártalanítással tartozik. A k i r. C 11 r i a a következő ítéletet hozta : A kir. táblának ítélete 2. és 3.-r. alperesre vonatkozó részében helybenhagyatik, i.r. alperes marasztalására nézve azonban megváltoztatik és e tekintetben az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Első rendű alperes ügyvédének felebbezési dija 10 frt 65 kr bélyegen kivül 10 frttal állapittatik meg saját fele ellenében. Indokok. A kereset arra van alapítva, hogy az A) alatti távirattal sürgönvzött i árom szám betételéről szóló betétjegy (riskonto) felperes tulajdonát képezte, ennélfogva az arra esett nyeremény is őt illetvén, 1. és 2.-r. alperesek azt jogtalanul vették fel. Eldöntés tárgyát képezi tehát az, hogy való-e, hogy ezen betétjegy felperesnek tulajdona volt. A fennálló lotto-szabályok szerint a betétjegy csak akkor adható ki, ha a betét lefizettetett és így a szerencse-szerződés is felperes és a kincstár közt csak ezen betét lefizetése mellett jöhetett létre, felperesnek tehát azt kellene bizonyítania, hogy vagy maga vagy megbizottja által a fizetést valóban teljesítette, e kötelességnek azonban az által, hogy az 1 forint betétösszeget még okt. 15-én a postára adta, meg nem felelt, úgyszintén egyedül az által, hogy i.-r. alperes az A) alatti táviratra a számokat valóban betette, nincsen bizonyítva, hogy i.-r. alperes