Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

55 sultak töDbsége által hozott hat rozat folytán lett megtiltva, a mit azonban alperes igazolni meg sem kisérlett. Tekintve azt, hogy alperes elismerte, miszerint felperes a képviselőtestületnek hozott határozatával lett első izben eltiltva attól, hogy juhait a közös legelőn legeltethesse s ekkép miután 1890. február havától egész 1891. évi ápril. 7-éig, mint a második eltiltás idejéig, még ha igazoltatott volna is, hogy az 1890. évi február havában hozott határozat a birtokosok többsége által hozatott, egy év és egy napnál hosszabb idő telt el és ez által mivel alperes azt, hogy ezen idő alatt képviselőtestületi határozat folytán felperes újból eltiltatott volna, nem is állította, az elbirtoklás bevégeztetett. Tekintve azt, hogy alperes elismerte, miszerint felperes a peres legelő használatára jogosított és hogy juhai 1889. évi május i-töl egész 1891. évi április 7-ig, mint a háboritás napjáig a közös legelőn legeltek és végül tekintve azt, hogvha való volna is alperesnek amaz állítása, hogy felperes minden évben és több izben szóval is el lett iltva, egyesek, habár a biró vagy képviselő tagok által is a juhok legeltetésétől, ezen tilalom egyfelől azért, mert nem a birtokosok többsége által tétetett, másfelől pedig azért nem érdemel bírói figyelmet és gyakorolhat befolyást az ügy eldöntésére, mivel az ily szóbeli és alkalmilag tett tilalom a békés birtoklás megháboritására nem alkalmas és e szerint a biróság ugy a tanuk kihallgatása, valamint a főeskü általi bizonyítást mellőzendőnek találta. Alperest Tölgyes község volt úrbéres és zsellérsége egyetemének képviseletében az ítélet szerint marasztalni kellett, mert egyfelől igazolva iett, hogy alperes a gyakorlat folytán a vok úrbéres és zsellér község egyetemének magán érdekei felett intézkedni hivatott képviselőtestület, mely azonban a politikai község ebbeli területével nem azonosítható, határozata alapján 1891. évi április 7 én felperes juhait a közös legelőn való legeltetéstől eltiltotta, másfelől pedig bizonyítást nyert alperes elismerésével azon döntő körülmény is, hogy felperes a legeltetéstől érzékeny birsággal való fenyegetés mellett lett eltiltva, mely cselekmény, miután a birtokos kényszeríthető arra, hogy a fenyegetés megvalósítását megkísérelje, mint idegen jogkörbe való erőszakos beavatkozás birtokháboritásnak tekintendő annál is inkább, mivel ez által a tényleges birtoklás feletti szabad rendelkezés joga megsértetett és mert igazolást nyert a birtokháboritási keresetnek ama feltétele is, hogy felperes a közös legelőn egy év és egy napnál hosszabb ideig békésen és háboritlanul legeltette juhait ; felperes ama kérelmét, hogy az Ítéletnek felebbezésre való tekintet nélkül leendő végrehajthatósága kimondassék, mellőzni kellett, mivel a jelen per tárgya az 1881. évi LIX. t. cz. 37. § ában körvonalozott esetek között felsorolva nem találtatik és igy ezen Ítélet a jogorvoslatra való tekintet nélkül a végrehajtható Ítéletek közé nem tartozik.