Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

28 tői •— Orosháza — különböző helyen, Aradon levén fizetendő, a váltó az 1876 : XXVII. tcz. 24. §-a értelmében telepitett és fizetés végett a telep helyén, a telepesként kijelölt osztrák-magyar bank fiókintézeténél volt bemutatandó, felperes a törvény ezen rendelkezését a B. a. óvás szerint betartván, minthogy a felvett óvásból kitünőleg a váltónak a lejáratkor a felperes volt birtokosa, I. r. alperes váltó-elfogadó azon, a váltó-törvény 33., 41. és 103. § aira alapitott kifogását, hogy az óvás nem törvényes határidőben vétetett fel, mivel ez az ő kötelezettségén mit sem változtat, mellőzni s annálfogva vele szemben a sommás végzést hatályában feutartani és Őtet a váltóösszeg és összes járulékai megfizetésében marasztalni kellett. Ellenben II. r. alperesre vonatkozólag a sommás végzést hatályon kivül helyezni, a keresetnek reá vonatkozó részét elutasitani kellett, mert a váltótörvény 23., 41., 102. és 103. §-ainak egybevetéséből kitűnik, hogy ha a váltó lejárata vasár és ünnepnapokra esik, a fizetés a legközelebbi köznapon déli 12 óráig teljesítendő; annak elmulasztása esetén az óvás déli 12 óra után d. u. 2—5 óra között vagy legkésőbb a második köznapon délelőtt 9 —12 vagy 2—5 között vehető fel. A kereseti váltó lejárata 1890. évi május hó 4 napjára — vasárnapra — esvén, a fizetés 1890. évi május 5. napján volt követelhető s illetve e napon déli 12 óráig teljesíthető, tehát, az 1890. évi május hó 5. napján déli 12 órakor felvett óvás időelőtti s a másodrendű alperes elleni váltójogi kereset fentartására alkalmas okmányt nem képez. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg ítélt : A kir. itélő tábla az elsőbirósági ítéletet helybenhagyja indokaiból és II. r. alperest illetőleg még azért, mert egyfelől a váltótörvény faji. §-a határozottan azt rendeli, hogy az óvás a fizetés napján déli 12 óra urán vehető csak fel, másfelől 103. §-a azt, hogy az óvás felvétele délelőtt 9—12 óra közt, délután pedig 2—5 óra közt eszközlendő, ebből pedig önként következik, hogy a fizetés napján déli 12 órakor felvett óvás a törvénynek meg nem felel, mivel az, ha nem déli 12 óra után felvettnem tekintetik, az előbb idézett törvényszakasznak, ha pedig déli 12 óra után felvettnek tekintetik, az utóbb idézett törvényszakasznak határozott rendelkezésébe ütközik, mert ekként a B. alatti óvást a kibocsátó II. r. alperes elleni viszonkereset megállapítására nem alkalmasnak, helyesen mondotta ki az elsőbiróság és mert felperesnek II. r. alperessel szemben teljes pervesztesége folytán a prts. 251. §-nak intézkedése alapján, miután az a körülmény, hogy az óvás helytelen felvétele az óvatoló kir. közjegyző hibájából történt, a per költségeinek kölcsönös megszüntetésére alapos indokot nem képez, felperes II. r. alperes javára a per költségeiben is helyesen maras7taltatott.