Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

14 adott, a felperes nem követelheti azt, hogy alperes a visszaváltott kötelezvényeket és törlési nyilatkozatot a felperes kezéhez kiadja vagy esetleg a 750 frt vételár hátralékot felperes kezéhez kifizesse, hanem csupán azt követelheti, hogy az alperes őt a vételár hátraléknak, illetőleg a vételár fejében beváltott kötvényeknek birói letétbe helyezésével biztositsa. Ugyanazért az előbiróságnak Ítéletét a fenti változtatással kellett megfelelő indokai alapján helybenhagyni. A k i r. C u ri a a következő Ítéletet hozta : Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik, a perköltség pedig kölcsönösen megszüntetik. Indokok : Felperes keresetében azt terjesztette elő és az A. a. alperes részére becsatolt adásvevési szerződést is olyan értelemben állította ki. hogy alperes az eme szerződés tárgyát tevő, a nádasdi 210. sz. tjkvben 4,029. hrsz. a. felvett ingatlan jutalék vételára fejében kikötött 850 frtból 100 frtot készpénzben lefizetett 750 frtot pedig azzal törlesztett, hogy Sch. Jánosnak felperes irányában fennállott 500 frtnyi követelését, továbbá E. Annának szintén felperes irányában fennállott 250 frt követelését kifizette s illetve a kötvényeket beváltotta, ebből kifolyóan tehát alperest ezeknek a kötvényeknek kiszolgáltatására avagy 750 frt vételár lefizetésére kérte köteleztetni. Habár alperes beismerte, hogy a jelzett ingatlant a felperestől megvette s azt tényleg használja, a felperes mégis jelen keresetével elutasítandó volt ; mert felperes felelős azért, hogy az eladott ingatlan tulajdona az alperes mint vevő által tehermentesen megszerezhető legyen, a per során bemutatott telekkönyvi kivonat szerint azonban, a nádasdi 210. számú telekjkönyvben a peres felek nevére felvett összes ingatlanokat és igy a kérdéses 4,029. hrsz. alatt jegyzett birtokrészt is, a nádasdi árvatár javára C. 2. és 12. alatt, 370 frt tőke és kamatai erejéig zálogjog terheli; a felperes tehát a teljes vételár kielégítését tanúsító okiratok kiadatását avagy a megfelelő vételár lefizetését addig az ideig nem követelheti, a mig eme zálogjog nem töröltetik s illetve alperes abba a helyzetbe nem hozatik, hogy a megvett ingatlan tulajdona nevére tehermentesen bejegyezhető legyen és: mert alperes érdeke az árvatár követelésének érvényesítéséből esetleg származható hátránytól azzal még nem volna eléggé biztosítva, ha a teljes vételár lefizetését tanúsító kötvények a felperesnek ki nem adatnának, hanem azok egyelőre birói őrizet alá helyeztetnének. Végre, minthogy ilyen körülmények között felperes teljesen alaptalan perlekedőnek nem tekinthető: az 1868: LIV. t. cz. 251. §-a alapján a perköltséget kölcsönösen megszüntetni kellett.