Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

138 kivüli kérelmével akkor elutasittatott, a mikor az rabtartási költség fedezetére már ki volt utalványozva, mindezeknél fogva alperes kir. kincstárt a részéről tényleg felvett tőkeösszegnek és jár. visszafizetésére kötelezni kellett. Felperes beismerte és a 687/86. számú végzésből is kitűnik, hogy a 326 frt letéti összegből csak 286 trt 50 kr. tőke fordittatott rabtartási költségre, felperes tehát emez összeget meghaladó követelésével annyival inkább elutasítandó volt, mert felperes ki nem mutatta, hogy a kir. kincstár tőke és kamat fejében tényleg mely összeget vett fel. Végre, miután a kir. ügyészség a letét kiutalványozását jogszerűen szorgalmazta és a kir. kincstár alaptalan perlekedőnek nem tekinthető, a perköltséget kölcsönösen megszüntetni kellett. 410. Váltó- és keresk. tanács. A saját rendeletre szóló váltó kibocsátója a forgatmányokkal szemben mint kibocsátó akkor is felelős, ha a váltót <kötelezettség nélkül* forgatta. Ha a váltó a váltókapcsolatban lévő kötelezettre forgattatik, egyesülés esete áll be és neki nincs kereseti joga azon a váltón szereplő személyek ellen, kiknek ö is, mint előző felel. A kereseti jog hiánya ily esetben hivatalból észlelendő. 1892 márczius 16. 481/1891. V. sz. A. Izrael Löwy felperesnek dr. L. László alperes ellen 4000 frt és jár. iránti perében — a nagyszebeni kir. törvényszék a következő Ítéletet hozta : Az 1885. évi deczember 10-én 6837. plg. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes dr. L. László a Gyulafehérváron 1879. éyi áPr- 27"én 4000 frtról kiállított váltó alapján mint forgató a kereseti 4000 frt váltóösszeget, ennek 1885. szept. 13-ától járó 6% kamatát 5 frt 35 kr óvásdijat, 1/s°/o váltódijat és 69 frt 40 krban megállapított perköltséget felperesnek megfizetni; sat. Indokok. Előre bocsáttatik, hogy felperes az alperes által ellene a kereseti váltó meghamisítása miatt emelt panasz folytán folyamatba tett bünvizsgálat rendén, a kir. Curiának 6209/1889. B. sz. a. kelt ítéletével a magánokirathamisitás bűntettének vádja és következményei alól a bpts. 287. §-a értelmében bizonyítékok elégtelensége miatt felmentetett. Alperes a kifogásokban tagadott forgatói névaláírásának valódiságát a tárgyalás rendén beismervén, a sommás végzés hatályon kivül helyezését azon az alapon kérte, hogy a kereseti váltó nem óvatoltatott volna, továbbá hogy felperes visszkereseti igényei elévültek, hogy a váltó a kiállításkor, sőt még azután is lényeges kellék, a fizetés idejének hiányában szenvedett s végül, hogy felperes váltőtulajdonosi minősége igazolva nem volna ; ezeken