Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)
115 a székesfehérvári kir. törvényszék a következő ítéletet hozta : Néhai S. József Székesfehérvárott 1874. évi február 18-án kelt végrendelete 6-ik pontjának azon intézkedése, hogy a hagyatékhoz tartozó, a fehérvári 13. tjkv. 547/a. hrsz. ingatlanra vonatkozólag felperesnek utóörökösöket rendelt s ezzel kapcsolatban felperest csupán a holtiglani birtoklás és haszonélvezetre korlátolta, hatályon kivül helyeztetik s felperes utóöröklés jogczimén a jelzett ingatlan korlátlan örököséül s tulajdonosául bíróilag kimondatik s ezzel kapcsolatban alperesek köteleztetnek tűrni, miszerint ez ítélet alapján és jogerejüsége esetén a tulajdonjog korlátozását tartalmazó telekkönyvi feljegyzés töröltessék. Ötödrendü alperes viszontkeresete elutasittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek ; stb. Indokok. Felperes kifogásolt kereseti joga megállapítottul volt tekintendő, mert felperes a vitás végrendeletben utóörökösül határozottan meg van nevezve, azon körülmény pedig, hogy e végrendeleti intézkedés alapján van a kérdéses ingatlan birtokában és használatában, kereseti jogát nem korlátozhatja, miután törvényes igényeiről soha és sehol le nem mondott s azon körülmény, hogy az alperesek között létrejött osztályos egyezségben elismert, a végrendeleten alapuló jogai telekkönyvi és tényleges érvényesítése ellen annak idején kifogással nem élt, felperes hátrányára nem magyarázható. Miután pedig a végrendelet amaz intézkedése, hogy az együttesen s mintegy egyetemlegesen haszonélvezetre hivatott S. Borbála és Terézia elhalása esetére felperest nevezi ki utóörökösül s hogy a kérdéses ingatlant mindenkor a S. ág férfi tagjai javára kívánja fentartani s hogy ugyané végrendeletben örökhagyó határozottan kijelöli azon vagyont, melyben, felpereseket kívánja részeltetni, határozottan odamutat, miként örökhagyó a kérdéses hagyatéki ház örököséül a S. ágat kívánta tekintetni, miután továbbá a végrendeletnek az utóöröklés végnélküU sora kijelelése által oly korlátozó intézkedést tartalmaz, mely az e részti törvényes gyakorlattal és a szabad öröklés elveivel ellentétes s igy önmagában már semmis, miután továbbá ezen végrendeleti intézkedés sem minőségénél, sem czéljánál fogva az alperesileg vitatott hitbizomány jellegével fel nem ruházható s igy ezen irányban eljárást nem igényelhet s miután végül alperesek maguk is a reájuk kötelező erejű osztályos egyezségük értelmében a végrendeletnek intézkedéseit elfogadták s érvényesítették a nélkül, hogy törvényes öröklési netáni jogaik tekintetében csak fentartással is éltek volna : mindezeknél fogva felperes keresetének helyt adni s javára az ítélet rendelkező része értelmében intézkedni kellett. A fenti körülményekrei tekintettel, de még azért is, mert alperes társak érdekeit érinti s igy perrendszerüleg meg sem vitathatott ötödrendü 8*
