Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

107 ugy, hogy felsőbb bírósági megállapodások szerint közadós és a hitelező ilynemű ténykedésük elbírálásánál, a felhívott est. 27. §. 2. pontja egyformán vétetik irányadóul. Ezek szerint jelen perben is a kérdés tárgyát csak az képezi, hogy mikor szüntette be közadós a fizetést és hogy alperes bir-e erről tudomással ? Felperes erre nézve azt adja elő, hogy közadós fizetéseit az előjegyzési kérvény beadása előtt már hónapokkal beszüntette és hitelezőitől fizetési halasztást kért és kapott, hogy pedig a fizetések megszüntetéséről alperes czég is tudomással birt, azt igazolja azon körülmény, hogy az adott fizetési halasztásba ő is beleegyezett. Ezen állításokkal szemben alperes czég elleniratában nemcsak meg nem tagadta azt, hogy ő a fizetések megszüntetéséről tudomással birt volna, hanem beismerte azt, hogy ő közadósnak, midőn ez tartozásait rendezni nem tudta, fizetési halasztást adott, s beismerte azt, hogy B. és C. alatti fizetésképtelenséget bejelentő beadványokat megkapta, a miért is azon föltét fenforgását, melyekhez a törvény a biztosítás megtámadhatását köti, bizonyítottnak venni és felperes keresetének, a mely az előjegyzés hatálytalannak nyilvánítását czélozza, annyival inkább helyt adni kellett, mivel közadós abbeli mulasztása következményeit, hogy fizetési képtelensége felismerésekor maga ellen csődöt nem kért, alperes önként vette magára az által, hogy bár közadós fizetési tehetetlenségét hozzá bejelentette, a helyett, hogy ekkor maga kérelmezett volna csődnyitást, a kérdéses váltókövetelések zálogjogi előegyeztetésével a többi hitelezők hátrányára szerzett magának biztosítékot. Védelmére hozza fel még alperes azt, hogy a tömeggondnok és a hitelezők az által, hogy a felszámoláskor a követelést valódinak elismerték és beleegyeztek abba, hogy ezen követelés első sorban a jelzálogból fedeztessék és csak ha ebből ki nem telnék, soroztassék a II. osztályba, az előjegyzés érvényességét elismerték és igy azt most megtámadni a tömeggondnok jogosítva nincsen. Ezen kifogások azonban figyelembe vehetők nem voltak azért, mert az ellenirathoz 7. alatt csatolt felszámolási jegyzőkönyv azon kitételéből, hogy a követelések felszámittatnak és a II. osztályba soroztainak, a mennyiben az a jelzálogból ki nem telnék, nem következik az, hogy a tömeggondnok és a hitelezők az előjegyzés érvényességét elismerték volna, annál kevésbé, mert a felszámolási tárgyalás körére csak a követelés valódiságának, de nem az azok biztosítására irányzott eljárás törvényes elbírálása tartozik, mire nézve akkor sem a hitelezők, sem a tömeggondnok nem nyilatkozhattak. Épen így nem volt figyelembe vehető azon alperesi kifogás sem, hogy a tömeggondnok akkor, midőn alperes az előjegyzett zálogjogát a felszámolási jegyőkönyv alapján is bekebelezhette, a bekebelezést rendelő végzés ellen felebbezéssel nem élt és ez által az alperes külön kielégítési jogát elismerte, mert a bekebelezést rendelő vég-