Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

84 viszonyai megváltoztak, hogy azon nőtaítási kötelezettség megszüntetése^ esetleg korlátozása indokoltnak mutatkozik. Felperes ugyanezen tárgyat illetőleg ugyanezen alapon a XIV. alatt: eredetben elfekvő periratok szerint ugyanezen törvényszéknél 1872. é\'i június 15-én 7293. sz. a. beadott keresetlevéllel már egyszer pert inditottr mely per érdeme felett már végleg Ítélet hozatott. Ezen a kir. Curia mint legfőbb itélőszéknek 1874. augusztus hó 12-én 6798. szám alatt kelt és felperessel is szabályszerűen közlött Ítéletével az alsóbb bírósági elutasító ítéletek helybenhagyása mellett felperes keresetével végleg elutasittatott. Felperes e szerint a jelen per tárgyát illetőleg már előbb pervesztes •volt és ennélfogva ugyanazon pertárgyra nézve az 1881. évi LTX. törvényczikk 69. §-a értelmében csak perújításnak volt helye, miért is felperest ugyanazon jogalapon alapuló uj keresetével elutasítani kellett. Továbbá a XVII. a eredetben előfekvő szentszéki iratok a mindhárom fokú szentszék jogerős ítélete szerint felperes vétkéből az alperessé* kötött házasságra nézve, a házasfelek ágy és asztaltól elválasztása kimondatván, felperes ellenében alperes javára a nőtartás kötelezettsége megállapittatott. E megállapítás jogalapja ez ideig meg nem változott és ez ideig fenáll. A házasság kötése s elválasztása idején mindkét fél, felperes és alperes a r. katholikus egyház hivei voltak. A fentjelzett szentszéki Ítéletek kelte idején 1868. év előtt fennálló törvények szerint a r. kath. szentszékek a r. kath. felek házasságát illetőleg nemcsak a házassági kötelék érvényessége, az ideiglenes elválás és végképeni felbontás, hanem az ezekkel kapcsolatos vagyoni kérdések, tehát a nőtartás tárgyában is birtak bírói hatáskörrel, tehát a jelen perbeli felek közt létesült házasságot illetőleg az elválás tárgyában eljárt mindhárom szentszéknek a nőtartást illetőleg tett intézkedése ez alapon annál kevésbé kifogásolható, mert azon bírói hatáskör iránt intézkedő 1868. évi LIV. tcz. 22. §-a visszaható erővel fel nem ruháztatott. A házasság megkötésével a házassági és családi jog szerint a fér) magára vállalja a család és evvel járó női tartási kötelezettséget, tekintet nélkül van-e és ha igen, mily vagyona a nőnek. Midőn tehát felperes alperesnővel házasságra lépett, ezzel magára vállalta alperesnő, mint feleségének eltartására vonatkozó kötelezettséget. E kötelezettség volt alapja a fentjelzett házassági elválási perben eljárt szemszéki bíróságok ítéletében foglalt azon rendelkezésnek, melylyel felperes elvált neje tartására szoríttatott. E kötelezettség, mert annak alapja, a házasságkötés meg nem szűnt, ez irányban változás be nem állhatott, ez ideig fenáll, azért e szempontból sem lehetett a kötelezettség megszüntetése iránti kérelemnek helyt adni.