Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

48 napjától járó 6°'0 kamatait és 20 frt perköltséget felperesnek megfizessen ; sat. Indokok. Az alperes védelmét kifejezetten csakis arra a ténykörülményre állapítja, hogy abban az időben, a melyben a felperes az alperesnek a kölcsönt adta, az alperes pazarlás miatt gondnokság alá volt helyezve és ez oknál fogva a közötte és a felperes között létesült terhes szerződés semmis. Minthogy az alperes a keresetnek állításait és a felperesnek a tárgyalás folyamán előterjesztett egyéb állításait és az ezek bizonyítására felhozott tények és okiratok valódiságát nem tagadta, ezek valóknak tekintendők ; ehhez képest, miután bizonyítottnak tekintendő az a körülmény, hogy a felperes nem tudta azt, hogy az alperes a kölcsönjogügylet megkötése alkalmával pazarlás miatt gondnokság alá volt helyezve, továbbá hogy a felperes az alperesnek tényleg 160 frtot készpénzben kölcsön adott, a mely kölcsönösszeg törlesztésére az alperes 50 frtot tényleg visszafizetett, kétséget nem szenved, hogy felperes az alperes részéről abban a tényeknek meg nem felelő tévedésben tartatott, hogy az alperes önálló jogügyletek megkötésére a törvény által megkívánt képességgel bir és hogy az alperes a felperes részéről tényleg adott és csak részben visszafizetett 110 frtnyi összeggel a felperes kárán gazdagodnék. Tekintve már most a fentebb kifejtetteket és azt, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt, valódiság és tartalomra nézve nem kifogásolt okiratokkal bizonyítva van az a ténykörülmény is, hogy az alperes ellen pazarlás miatt elrendelve volt gondnokság már az 1879. évben megszüntetett, s igy alperes ez idő szerint gondnokság alatt nem áll, továbbá, hogy az alperes a keresetbe vett tőkeösszeg mennyisége s a kamat tekintetében kifogást nem tett, azért az alperes ezen tőkeösszeg, ennek nem kifogásolt kamataiban és a perköltségben marasztalandó volt. A k i r. C u r i a a köyetkező ítéletet hozta : A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben ; egyszersmind alperesi ügyvéd felebbezési munkadija megbízójával szemben 5 frtban megállapíttatik. Indokok. Az 1877. évi XX. t.-cz, 33. §-a szerint a gondnokság alá helyezést tárgyazó hirdetménynek a hivatalos lapban először való beigtatását követő naptól kezdve a gondnokság alá helyezett a gondnok jóváhagyása nélkül magát le nem kötelezheti. Ebből, valamint az idézett törvény 114. §-ának azon rendelkezéséből, hogy a gondnokság alatt levőnek terhes jogügyletei, még ha a gondnok is hozzájárult volna, a gyámhatóság jóváhagyása nélkül érvénytelenek, az következik, hogy azon kölcsönügylet, a melyet felperes az alperessel a gondnok, illetve gyámhatóság jóváhagyása nélkül akkor kötött, a mikor alperes pazarlás miatt már gondnokság alatt állott, szintén érvénytelen s hogy felperes csak azon esetben követelhetné az állítólag kölcsönadott összeget, ha bebizonyítaná, hogy azt a gondnokoltnak nyilvánvaló szükségleteire adta; azonban felperes e részben bizonyítékot nem szolgáltatott. Az a körülmény, hogy a gondnokság később megszüntettetett, minthogy ezzel a gondnokság tartama alatt kötött jogérvénytelen ügyletek, illetve a gonclokoltnak akkori ténye joghatályt nem nyernek, a jelen perben nem ügydöntő ; az a kérdés pedig, hogy felperes a jogügylet megkötésénél a a gondnokságról birt-e tudomással vagy sem ?, a fentidézett törvényszakasz értelmében a kötelezettség fenn vagy fenn nem állására befolyással nem bir Helyesen ítélt tehát az elsőbiróság, a midőn felperest keresetével elutasította és a ptk. rdt. 251. §-a alapján a perköltségben elmarasztalta.