Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

25 pedig akkor midőn a fentebbi kiadások felmerültek a felperestől különvállva élt, ezzel a követelésével tehát az alperes elutasítandó volt volna, a felperes azonban a 25 frtban lett marasztalása ellen felebbezéssel nem élt. A kir. Curia a következő Ítéletet hozta: A budapesti kir. Ítélőtábla fentebbi keletű és számú ítéletének hivatalból felülvizsgált azon része, melylyel a házasságot felperesre nézve felbontotta s ennek az uj házasságra lépést megengedte, az abban felhívott okokból, felebbezett részében pedig, a mennyiben az alperest nőtartás iránt támasztott követelésével elutasította, indokainál és az alábbiaknál fogva helybenhagyatik. Ellenben a házasság tartama alatt született és az 1885. okt. 5-én elhalt I. nevü fiának születése és eltemettetése körül fölmerült költségekre vonatkozólag mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik és felperes € czimen a bíróilag mérsékelt 50 frtot alperesnek végrehajtás terhe alatt megfizetni köteleztetik. Indokok. Alperes elutasítására nézve még azért is a másodbiróság ítéletét kellett helybenhagyni, mert alperes az általa 2. sz. alá mellékelt levélnek tartalmát egész terjedelmében tartozik elfogadni, annak kezdete pedig, hol a felperes kijelenti, ha már alperes elhatározta, hogy sorsát nála nélkül akarja intézni, nem zavarja és a vége, hogy nem az alperest, hanem azokat okozza, a kik előidézték, szereti az alperest, kívánja, hogy lépését meg ne bánja, arra mutat, hogy az alperes férjének házából oly szándékkal távozott, hogy oda többé vissza nem tér, továbbá, hogy hosszabb időre ment el, mint a miről férjének tudomása lehetett és a mennyit férje megengedhetett, kitűnik abból, hogy R-ből V-re február téli hónapban fürdő használata végett, áldott álapotban utazott, támogatja ezt azon körülmény is, mely szerint alperes maga beismeri, hogy férjének házát 1885. febr. 14. napján minden a férje által reá gyakorolt kényszerítés nélkül hagyta el és azóta külön élnek, hogy a levél vétele után is azért nem tért vissza férjéhez, mert még két évig betegnek érezte magát, a tárgyalás alkalmával pedig kijelentette, hogy a férjét követni nem hajlandó, ugy az is, hogy hozományáról férjétől az 1885. márcz. 2-án kötelezvényt eszközölt ki és annak alapján ellene végrehajtást folytatott; tekintettel tehát arra, hogy a felebbezésében hangsúlyozott amaz állítását, miszerint a levél vétele után rövid idő múlva férjénél megjelent, de ez által oly fogadtatásban részesült, mely a további ott maradást lehetetlenné tette, a per folyamán nem bizonyította, azt pedig nem is állítja, hogy férjének kiengesztelését megkísérelte, vagy azt teljes felgyógyulása után lakás és tartás természetben kiszolgálására felhívta, férje azonban ezt megtagadta volna, mindezek azt igazolják, hogy az alperes