Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

106 ára a tőzsdén rendszerint jegyeztetik, az a 167. és 187. alatti csatolmányok szerint kétségtelen ; és mert ehhez képest felperes nem volt köteles vizsgálni azt, vájjon az árunemnek, melyhez az itt kérdésben forgó áru tartozik, ára az ő általa alperes rovására eszközlótt eladatás napján is lett-e tényleg jegyezve. Nem bir nyomatékkal alperesnek azon ellenvetése sem, hogy a megtörtént eladatásról értesítve nem lett ; mert azon felül, hogy arról a jelen per folyamában minden esetre nyert értesülést, ezen mulasztás csak arra nyújtana alapot alperesnek, hogy abból netán származott kárának megtérítését követelhesse felperestől. Alperesnek a 157. alatti levélre fektetve a viszonválaszban, tehát különben is elkésetten felhozott azon uj kifogása, mely szerint felperes az árunak továbbítását a már eszközlött feladás után rövid időre megakadályozta, s hogy ennélfogva a szerződéstől elállottnak tekintendő, az elsőbiróság ítéletében felhozott okoknál fogva és azért volt mellőzendő, mert a mondott ténynek mindaddig, míg az alperessel felperes részéről közölve nem lett, nem tulajdonitható az alperes által vitatott jelentőség ; nem főleg azért, mivel alperesnek felszólítására felperes az árut azonnal ismét útnak indíttatta, s így felperesnek említett cselekménye csak azt vonhatná maga után, hogy azon esetre, ha alperesre abból kár származott volna, ennek megtérítését igényelhetné felperestől. A kifejtettek szerint nem szenved kétséget, hogy a szerződés melyre a kereset alapítva van, felperes és alperes között tényleg létrejött, és hogy eladó felperes maga részéről a szerződést kellő időben és módon teljesítette, valamint másrészt az is kétségtelen, hogy vevő alperes az áruküldeménynek átvételét jogtalanul tagadta meg, és hogy ennélfogva felperes jogosítva volt az árut a neki alkalmasnak mutatkozó időpontban alperes rovására, szabad kézből is eladatni. Mindamellett felperest kártérítési követelésével el kellett utasítani azért: mert ellenbeszédének végén alperes azt is tagadta, hogy felperes a kérdésben forgó árut eladta vagy eladatta, mi magában foglalja annak tagadását is, hogy az eladott áru azonos lenne a felperes által alperes részére szállítottál, •—• hogy a luczerna 36 frtjával, a heremag pedig 32 frtjával adatott el, s hogy felperes provisio czimén 22 frt 59 krt fizetett. Ezen tagadások megdöntésére felperes elfogadható bizonyítékot egyáltalán nem szolgáltatott, mivel a magyar leszámítoló és pénzváltó banknak levelei és számlái alperesnek kifogásával szemben perrendszerü bizonyíték erejével nem bírnak ; mert továbbá a végiratban, tehát elkésetten is felhívott tanukat a prts. 194. §-a világos rendelkezése ellenére meg nem nevezte, sem azoknak lakásait meg nem jelölte; s mert ezeken felül az