Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

99 a külföldi biztosítási szövetkezeteknek Magyarországba bebocsátása elvileg ki lenne zárva. Mindezeknél fogva s tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvény készítésének története (értekezlet jegyzőkönyveinek 464. lapja) is a kérdéses kizárási feltevés ellen határozottan szól: a m. kir. Curia polgári tanácsainak téljes ülése, vonatkozólag a bevezetésben emiitett elvi kérdésre, a fennebbi határozatot találta kimondandónak. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári tanácsainak 1891. évi június hó 16-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 30-án tartott teljes ülésben. 350. VI. polg. tanács. A bár idegen kéz által kiállított okirat kötelező hatályúvá válik a kiállítóra, ha azon okirat alapján jogokat gyakorol. 1891. ápril 16. 10341/1890. p. sz. A dombóvári járási takarékpénztár részvénytársaság felperesnek V. Mátyásné szül. Sz. Rozália alperes elleni 1000 frt. iránti perében —< a tamási kir. járásbíróság a következő ítéletet hozta: Ha felperes intézetért annak könyvelője H. R. a főesküt leteszi az iránt, hogy a kereseti 1000 frt kölcsönösszeget a felperes intézettől maga alperes V. N-né vette kezéhez saját részére s hogy ezen alperes által az intézetben átvett 1000 frt összeg ugyanazonos a kötelezvényben íoglalt összeggel, azon esetben alperes köteles a kereseti 1000 frt tőkét, ennek 1886. ápril 17-től járó 6ü/0 kamatát és 50 frt 40 kr perköltséget felperesnek megfizetni; ellenkező esetben keresetével elutasittatik és köteles alperesnek 60 frt 50 kr költséget megfizetni; sat. Mert a felperesi követelés alapját képező B) alatti kötelezvény bizonyító ereje alperes által az e részbeni tanúvallomásokkal ugyan megdöntetett, mégis azonban felperes annak igazolására, hogy a kereseti összeget alperes saját maga vette fel, a főesküvel alperest megkínálván, ez a főesküt elfogadás helyett felperes intézetnek könyvelője személyére visszakínálta; miután pedig felperes a könyvelője személyére visszakínált főesküt elfogadta s így az az 1868: LIV. t.-czikk 232 és 225. §§. alapján felperesnek odaítélendő és a marasztalás annak le vagy le nem tételétől volt függővé teendő, annál inkább, mert alperes korábbi ügyvéde A. Gy. meghatalmazása alapján a főesküt felperes részére jogosan kínálhatta vissza, a nevezett ügyvédnek állítólag be nem számítható voltára vonatkozó alperesi előadások pedig a per ker etében figyelembe vehetők nem voltak ; sat. 7*