Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

97 349. 52. számú döntvény. Külföldi kölcsönös biztosító társaságok [szövetkezetek) Magyarországban fiókintézet vagy ügynökség által működhetnek-e és e végre czégüket bejegyeztethetik-e ? v. szhoz.^ 1891. / Határozat. Hazájuk törvényei szerint megalakult és tényleg működő külföldi kölcsönös biztosító társaságok (szövetkezetek) Magyarországban fiókintézetet vagy ügynökséget állithatnak fel és czégüket bejegyeztethetik, ha a kereskedelmi törvény által e végre megállapított feltételeknek eleget tesznek. Indokok. A kereskedelmi törvény 223. §-ának utolsó pontja szerint a szövetkezetek egyik faját a kölcsönös biztositások képezik, a 230. § pedig a külföldi szövetkezeteknek, kivétel nélkül, tehát kölcsönös biztosítási vállalatoknak is, kifejezetten megengedi, hogy a magyar korona országaiban, saját czégük alatt fiókintézetet vagy ügynökséget felállíthatnak és üzletüket folytathatják. Egyéb rendelkezést, a külföldi biztosító szövetkezetek tekintetében, a keresk. törvény kifejezetten nem tartalmaz, a mennyiben azokat a későbbi 461. §-ban sem említi meg szó szerint, hol a külföldi biztosítási részvénytársaságokat, a 210., 211- §§. követelményein felül, még a VII. czim határozatainak megtartására kötelezi. Azonban, ha a törvény erről kifejezetten nem rendelkezik is, nem szenvedhet kétséget, hogy a most emiitett hetedik czim határozatai a külföldi biztositási szövetkezetekre is kiterjednek. E czimnek sorban első szakasza (453. §.) ugyanis minden biztositási vállalatot egyaránt felkarol, — a 459. §. pedig a tartozásoknak a mérlegben való kimutatását szabályozó első pontjában a szövetkezetek számára határozott utasítást tartalmaz. Hogy pedig a biztositási társaságokat terhelő ezek a rendszabályok nem szorítkozhatnak egyedül a belföldi szövetkezetekre, hanem a külföldi kölcsönös biztosító vállalatokra is alkalmazást találnak, szükségképen következik a nemzetközi jognak átaljában elismert abbó az elvéből: hogy más állam honosai a hazai polgárok irányában kiváltságos állásba nem helyezhetők s ehez képest a legtágasb viszonosság esetében és értelmében sem élvezhetnek nagyobb jogokat, mint a minőkkel azon ország polgárai bírnak, a melyben, saját honosságuk fentartása mellett, üzletet alapítani kívánnak. Curiai dóntv. polg. ügyekben. 7