Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

S7 mint árverési vevőt s a megvett ingatlanság tulajdonosát az árverés napjától, vagyis 1885, évi márcziűs 25-től kezdve a megvett ingatlan haszonélvezete megilleti, s minthogy alperes maya is beismeri azt, hogy az egész 1885. évi termést a fentebb jelzett birtokrészleteknek felperes által megvett £elerészéről már felperesnek birtokba bevezetése után leszedte és elvitte-: annak értékét felpejesnek megtéríteni tartozik. Az egész ingatlanok 1885. évi termését felperes a D. a. csatolt becslevél szerint 294 frt 37 krra teszi s ennek felét veszi követelésbe 147 frt 18 és fél krral, minthogy azonban ez az összeg a termés elegyértékét képviseli és alperes a termés előállítására fordított költség beszámítását jogszerűen igényelheti: az egész térmés tiszta értéke a D. alatti beeslevél és a kihallgatott szakértők vélerííényének számbavételével következőleg álapittatott meg: 1. a búzatermés tiszta értéke 52 frt 32 kr., 2. a rozstermés tiszta értéke a' szakértők véleménye alapján 26 "'frt 23 kr., 3. az árpatermés tiszta értéke 70 frt 2 kr., 4. a bükköny és lóhere termés tiszta értéke a felperesi kérelem alapját képező D. a. becslevél alapján 19 frt 50 kr., 5. a széna és sarjú tiszta értéke a D. a. alapján 10 frt 50 kr. Az összes termés tiszta értéke tehát 178 trt 87 krt képvisel, a melynek felerésze vagyis 87 frt 28 és fél kr. felperest, mint az ingatlan felerészben tulajdonosát illetvén, alperest annak s jár. megfizetésére kötelezni kellett. A hibás telekkvi felvételre alapított alperesi kifogás a jogérvényes árverés és birtokbavezetés tényével szemben figyelembe nem vehető, a törv. rendt. 12. §-a pedig az abban körülirt eset fenn nem forgása miatt alkalmazást nem nyerhet. A ki.r. Curia a következő ítéletet hozta: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatik, felperes kártérítési keresetével elutasittatik ; a perköltség "kölcsönösen megszüntettetik; stb. Indokok. Felperes keresetét az árverésen megvett birtokon létező termények jogtalan elvitele által szenvedett kár iránt indítván, az 1881. évi LÍX. t.-cz. 47. §. rendelkezése, mely szerint két egybehangzó Ítélet ellen további felebbezés helyt nem foghat, ez esetben nem nyerhet alkalmazást és ez okból alperes felebbezése folytán az ügy érdemleg felülvizsgáltatott. Való ugyan, hogy felperes az A. alatti 1885. április 17-én kelt végzés szerint a n.-kanizsai 845. sz. tjkben felvett 990. és 1,021. hrsz. fekvőknek V. Jánost illető féle részére tulajdonosul bekeblesztetett, és hogy B) szerint 1885. június hó 16-án ezen birtokrész birtokába a helyszínén ' bíróilag behelyeztetett, mely behelyezés a beadott előterjesztés jogérvényes 'elvetésével K. János ellen is jogerőre emelkedett; azonban a B. alatti jkvből nem tűnik, ki, hogy a behelyezés az azon ingatlanon akkoriban létezett terményekre is kiterjesztetett, és felperes bírói végzést sem mutat fel, mely a birtokba helyezést ezen terményekre is elrendelte. Tekintve, hogy a végrehajtási árverés nem K. János, hanem V. János ellen eszközöltetett és hogy a termények nem a végrehajtást szenvedett fél által lettek