Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

55 az anyja vallását, vagyis az ágostai evangélikus hitvallást követheti; és mert különben is a most idézett törvény 2. §-a szerint, az alperesnek jelenlegi koránál és férjes állapotánál fogva, szabadságában áll más vallásra áttérnie, miből következik, hogy az alperes azt a vallást is megtarthatja, a melyben született és neveltetett és igy többé vallásos kérdés alá nem jöhet. Az alperes, mint protestáns irányában, tehát 1868. évi XLVIII. t.-cz. 1. és 2. §§-ai értelmében csakis a világi biróság lévén hivatva a jelen vegyes házassági perben eljárni: a kir. törvényszék az alperesre vonatkozólag helyesen állapította meg a saját hatáskörét. E helyen a kir. ítélőtábla megjegyzi, hogy bár nem helyeselheti a tárgyaló bírónak az 1889. évi 38.867. számú jegyzőkönyvéből kitűnő azt az eljárást, mely szerint a felperes részéről a hatáskör kérdésében előterjeszteni kívánt ellenészrevételeket röviden és tárgyilagosan, mint ezt a házassági perekben követendő eljárási szabályok megkívánják, a jegyzőkönyvbe nem foglalta ; tekintve mégis, hogy felperes az emiitett ellenészrevételeit és az erre vonatkozó bizonyítékokat utólag előterjesztette, de azok a birói hatáskör eldöntésére lényeges befolyással nem birnak és igy a jelen ügy azok nélkül is alaposan elbírálható : a kir Ítélőtábla nem találta szükségesnek, hogy ebben a kérdésben póttárgyalás tartassék. II. A viszonkereset érvényesítésére : A felperes a viszonkeresetnek ebben a perben való érvényesítését első sorban azért ellenzi, mert annak jelenlegi elbírálására a kir törvényszéket nem tartja illetékesnek. Ugyanis a felperes vélekedése szerint a házassági kötelék felbontására irányozott viszonkereseti ügyben ő, t. i. a felperes, alperesnek tekintendő s ennélfogva az alperes ezt a kérelmet az 1868: XLVIII. t.-cz. 1. §-a értelmében csakis a szentszék, mint a róm. katholikus felperes illetékes bírósága előtt terjesztheti elő. De a felperes védekezése szerint a viszonkereset érvényesítését a jogalap és az eljárás különbözősége is gátolja. Ezt a felfogást a kir. Ítélőtábla nem osztja ; mert az említett 1868 • XLVIII. t.-cz. 1. §-a a vegyes házassági perekben csak az egyházi s világi törvényszékek bírósági hatáskörét és a bíráskodás sorát határozza meg, de ez a törvény birói illetékesség kérdését sem a kereset, sem a viszonkereset tekintetében el nem dönti, kétségtelen tehát, hogy a viszonkereset érvényesithetésének kérdése a törvénykezési rendtartás általános szabályai, jelesen az 1881 : LIX. t.-cz. 8. és az 1867 : LIV. t.-cz. 77. §-ok alapján bírálandó el; minélfogva az első biróság ezt a kérdést, a most idézett törvényszakaszoknak megfelelő indokainál fogva, helyesen döntötte el és pedig annál is inkább, mert magából a felperes részéről az idézett 1868 : XLVIII. t.-cz. 1. §-ának ama rendeletéből is, hogy vegyes házasságnál