Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

tehát alperes, miként ezt elleniratában önmaga is beismerte, csakis szabiul végrendelkezési jogáról mondott le, a miből azután önként következik, hogy oly korlátozást, a mely élők közötti rendelkezési jogát gátolná, tűrni nem köteles. A k i r. Curia a következő Ítéletet hozta : A kir. Ítélőtábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú biróságnak itéete hagyatik helyben, oly értelemben, hogy alperes azt tartozik 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett tűrni, hogy a zombori 5,654. sz. tljkvben A -j1 sor és 8,053—7)056. h. r. szám alatt felvett ingatlanból nevére irt jutaléknál a tulajdonjogi jognak az a korlátozása, mely szerint alperes ezen ingatlant halála esetére a kisk. báró B. F.-nek köteles örökségképen hagyni, feljegyeztessék. Egyszersmind köteleztetik alperes az elsőbirósági ítéletben meghatározott perköltségen felül még 8 frt felebbezési költséget is felperesnek megfizetni. Indokok. A keresetlevélhez A) alatt mellékelt szerződés 2-ik pontja szerint alperes arra kötelezte magát, hogy a zombori 2,266 sz. tljkvben felvéve volt, utóbb a zombori 5,654. sz. telekjegyzőkönyvbe átvezetett 7,053—7,056. h. r. sz. ingatlannak anyjától S. szül. W. A-tól átvett fele részét halála esetere kiskorú báró B. F. nek fogja örökségképen hagyni Ezen szerződési kikötésben nemcsak a végrendelkezésről s általában-halál esetére rendelkezésről való lemondás foglaltatik, mint azt alperes értelmezi, hanem benne foglaltatik a dolog természeténél fogva az élők közötti elidegenítés tilalma is, mivel alperes csak ugy hagyhatja halála esetére az ingatlant B. F.-nek, ha azt életében fentartja és el nem idegeníti. Az A) alatti szerződéssel e szerint alperes a kérdésben levő ingatlan tekintetében nem korlátlan, hanem csak kk. báró B. F. várományi joga által korlátolt tulajdoni joghoz szerezvén czimet, miután ennek daczára s a nélkül, hogy az átruházónak a korlátlan tulajdoni jog bekebelezését megengedő későbbi nyilatkozata bekövetkezett volna, alperes javára az 1882. évi április 22-én 1,610. sz. a. kelt végzés következtében a tulajdoni jog minden korlátozás nélkül kebeleztetett be, felperesnek keresete, melylyel a szerződésben megállapított korlátozás tlkvi bejegyzése czéloztatik, alaposnak bizonyul. Ezek alapján a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbíróságnak ítéletét kellett a fennebbi értelemben helybenhagyni és pedig a pts. 251. §-a értelmében a perköltségről rendelkező pontjában is annyival inkább, mert alperes nem tagadta, hogy felperes által a k. k. jogainak biztosítására alkalmas nyilatkozat kiállítására siker nékül felszólittatott*.