Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)
26 A kir. Curia ugyanezen alkalommal magáévá tette az alsóbb bíróságoknak azon megállapítását is, hogy a keresk. törv. 254 §-ának azon intézkedése, mely szerint a szövetkezet tagjai elleni keresetek a társaság feloszlásától vagy a társasági tag kilépésétől vagy kizárásától számitva egy év alatt évülnek el, nem alkalmazható oly keresetekre, melyeket maga a szövetkezet indit a tagok ellen. 1889. novemb. 5. 634. v. sz. . A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék a következő Ítéletet hozta : Alperes tartozik 208 frt 23 kr tőkét és ennek 1886. évi szeptember hó 1.6. napjától járó 6% kamatait és 35 frt 50 krban megállapított perköltséget felperesnek 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni; ellenben 3 frt 50 krra vonatkozó keresetével elutasittatik. Indokok. Alperesek a kereset ellen emelt kifogásai, annak kivételével, mely a pótbefizetés után igényelt kamatra vonatkozik, elvetendők voltak : mert a kereset az A. alatti könyvkivonatban megjelölt követelésre levén alapitva, a kereset jogezimét ez adja meg ; az hogy felperes keresetlevelében azon tények elősorolása mellett, melyekre keresetét állapítja, a «bíróság* szót is használta és hogy az alapszabály 7. §-ára is hivatkozott, nem képez okot arra, hogy felperes keresetével elutasittassék ; miután valamely törvény, vagy mint jelen esetben történt, valamely alapszabályra történt téves hivatkozás a kereset érdemleges elbírálását nem akadályozza ; mert alperes a kereskedelmi törvény 254. §-a alapján nem hivatkozhatik arra, hogy a kereset irányában elévült; miután jelen kereset nem a szövetkezetet terhelő igények alapján támasztott oly követelésre vonatkozólag ellene, mely a szövetkezetet terhelné, — hanem ellenkezőleg a keresetet ellene a szövetkezet indította, mint volt egyik tagja ellen, oly követelésekre nézve, melyek alperesnek tagsági idejéből származnak melyek tehát őt az alapszabályok értelmében terhelik ; mert alperesnek az a kifogása, hogy felperes irányában csakis a lekötött üzlet része erejéig lenne kötelezve, alaptalan, a mennyiben a szövetkezet korlátolt felelősséggel alakult ugyan, de alapszabályilag egyes tagjai ellen, a mint ezt az alapszabály 33.. §-a kétségtelenné teszi, fenntartott egyes intézkedéseket, különösen annak elhatározását, hogy a szövetkezeti tagoknak részesülési arányát az üzletrészek után befizetett összeg felemelését vagy lejebb szállítását közgyűlés utján állapithassa meg és igy alperes a keresk. törv. 231. §-ára e tekintetben nem hivatkozhatik annál kevésbé, minthogy alperesnek azon állítása, hogy az alapszabály 9. §-a a) pontja kizárja a 33. §. h) pontjának azt a magyarázatát, hogy a szövetkezeti tag tejszállítási kötelezettségének nem teljesítése esetében üzleti része, valamint ebből eredő követelése elvesztésén kivül még más költségekkel is megterhelhető nem lenne, tarthatatlan, —-miután felperes jelen keresettel nem oly