Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

111 • é Bú'' »'•'•• * , • volna, vagy vádolni akarná, .mert' ő S. Mihálynak ezen tényében egyedül szabálytalan eljárást lát. Mint az érintett vádfeljelentésekből • is •kitűnik, ' K. József' vádlottnak emiitett cselekményeiből két fő.vonás domborodik ' ki, egyik aa, melylyel S. Mihály ellen büntetendő* cselekmény elkövetését t. i. a 3 frt 40 kr. biztosítási- dij visszatartása által sikkasztás vétségét látszik panaszolni, másik pedig, hogy S, ellen ennek egyházi hatósága előtt hivatalos kötelmeinek megszegésére vonatkozólag oly tényeket panaszolt, melyek miatt S. Mihály ellen a fegyelmi eljárás meg is indíttatott. # Az első sorban említett esetre vonatkozólag igaz ugyan, hogy sértettnek és B. Barnabás tanúnak teljesen megegyező vallomásából kiderült, miszerint T. József a kérdéses biztosítási dijat már csak akkor fizette le S, Mihálynál, midőn a biztosító-társaság által bepereltetett és S Mihály csak azon feltétel alatt. fogadta el a pénzt, ha J. József vagy a pénz visszavétele vagy a társaság ált£É megküldendő dijkötvény átvétele végett nála S nap alatt jelentkezni fog, de a melyei J. József a S. többszöri felszólítása daczára teljesíteni elmulasztván, S. Mihály hónapok multával maga volt kénytelen a végett Szt.-J.-ra menni és J. Józsefnek a pénzt kézbesíteni, ekként valótlan tehát a vádlott azdn állítása, hdgy S. Mihály et tekintetben a péfiz visszatartása által J.-nek kárt okozott volna; mind a mellett tekintve, hogy vádlott sem a megyés püspökhöz intézett vádfeljelentésében, sem a vizsgálat rendjén nem vádolta S. Mihályt azzal, hogy a kérdéses összeget jogtalanul a maga javára fordította és hogy ekként büntetendő cselekményt követett volna el, hanem a S. érintett eljárását csupán « mulasztásnak» jellemzi: ennélfogva vádlott ezen cselekményében a B. T. R. 227. §. első pontja alá eső hamis vád bűntettének tényálladéka nem foglaltatik. A mi azonban a másodsorban említett esetet illeti, miután tény, hogy K. József vádlott S. Mihályt hivatali működésére vonatkozólag oly természetű kötelességszegésekkel vádolta, melyek S. ellenében saját egyházi hatósága által fegyelmi utón megtorlandó vétséget képeznek és ez irányban S. Mihály ellen fegyelmi eljárás is tétetett folyamatba, miután tény továbbá, hog^ a* jelzett fegyelmi vétségek elkövetésével S. Mihályt saját egyházi hatóságának személy esitője : a megyés püspökhöz benyújtott beadványaiban vádolta, s ugyanazon hátóság előtt mint teljesen alaptalant, panaszát vissza is vonta, ezekhez képest, hogy a r. lcath. megyés püspökök egyházmegyéik területén alárendeltjeikkel szemben fegyelmi hatóságot gyakorolván, ily minőségükben .«hatóságnak) tekintendők: vádlott ellen a kii. törvényszék a B. T. K. 227. §-a 2. bekezdése alá eső és büntetendő hamis vád vétségének teljes tényálladékát bebizonyitottnak elfogadja. Minthogy azonban a közvádló K. Józseffel szemben a súlyosabb büntetés alá eső hamis vád, büntette miatt emelt vádját elejtette és csupán a B* T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatt emelt vádat; minthogy továbbá a bírósági gyakorlatban élfo-