Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

140 folytatásával járó minden ügyletre feljogosítja, egyszersmind a köztörvény szerint szükséges minden különös meghatalmazást is pótol ; mert továbbá ugyancsak a hivatkozott törvényhely kifejezett rendelkezése szerint a czégvezetőnek csupán ingatlan javak elidegenítésére és terheltetésére van különös meghatalmazásra szüksége s igy már magába a törvénybe fölvett e rendelkezésből is kétségtelenül következik, hogy a kijelölt két esetre vonatkozók kivételével, minden más jogcselekményre korlátlanul fölhatalmazva van és minden más jogcselekménye az általa képviselt czéget föltétlenül kötelezi. Alperes az elsőbiróság által megítélt 1159 forint 12 kr. iránti kereseti követelésével elutasítandó volt, mert a viszonkeresetének alapját képező 1881 : LX. t. cz. 236. és 244. §-ok értelmében csak az, a ki nyilván valótlan vagy megszűnt követelés, fedezetére eszközöltet ki zárlatot vagy biztosítási végrehajtást, felelős a kieszközölt biztosítási végrehajtás vagy zárlat foganatosítása következtében felmerült károkért. Hogy tehát a hivatkozott törvényszakaszok alapján alperes a viszonkeresettel élhessen felperes ellen, szükséges annak bizonyítása, hogy felperes nyilván valótlan vagy megszűnt követelés fedezetére eszközölte ki a panaszolt zárlatot és biztosítási végrehajtást. Ezt azonban alperes nem bizonyította, mert felperes keresete ilyennek nem tekinthető, minek folytán felperesnek az alperesi viszonkereset utján érvényesíteni szándékolt kárkövetelés iránti szavatossága az 1881 : - LX. t. cz. 234. és 244. §§-ai alapján meg nem állapitható. Minthogy azonban a felperes által kieszközölt kétrendbeli zárlat minden következményével együtt felsőbiróságilag hatályon kivül helyeztetett, tehát ez okból a végrehajtási törvény 251. §-ra való tekintettel, a kétrendbeli zárlati költségeknek felperes által leendő viselése kimondandó volt és habár e költségek számszerűleg meg nem állapíttattak s azoknak megfizetésében felperes nem marasztaltatott, ez alperesre nézve sérelmet nem képez, esetleg csak azt vonhatja maga után, hogy a mennyiben felperes a zárlati költségek viselése tekintetében ez úttal megállapított kötelezettségének eleget nem tesz, alperes e tekintetbeni igénye külön perutoft lesz érvényesítendő ; sat. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : A másodbiróság Ítélete a két rendbeli zárlat által okozott költségre vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül maradván, az alperesi viszonkeresetre vonatkozó részében helybenhagyatik, egyéb részeiben azonban megváltoztatik s az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben oly részbeni változtatással, hogy alperes csak 2269 frt 35 kr. és ennek 1882. márcz. 17-től járó 6°/0 kamatját tartozik felperes csődtömegnek megfizetni. Felperesi és alperesi ügyvédek felebbezési dija s költsége képviseltjeikkel szemben egyenként 20 frt 65 krban állapittatik meg.