Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

2 vette át és azt csak az általa kiadott «Pesti Hirlap» czimü napilap mellék, léteként küldötte meg előfizetőinek; tekintve továbbá, hogy a C) alatti a «Figaroban» az utánnyomás tilalma nélkül jelent meg ; tekintve továbbá, hogy felperes semmi oly adatot fel nem hozott, mely alkalmas lenne azon feltevésre, hogy rosszakaratulag tagadja azt, miszerint tudomása lett volna arról, hogy a C) alatti felperes tulajdonát képezi ; tekintve végül, hogy felperes arra nézve, hogy az A) alattinak műmellékletként történt felhasználása által anyagi tekintetben és mily mértékben gazdagodott, mi elfogadható adatot sem szolgáltatott, és igy a becslő eskü általi bizonyitás sem alkalmazható ; tekintve végül, hogy mindezeknél fogva az A) alattival elkövetett szerzői jogbitorlás tekintetében alperest sem szándékosság, sem pedig gondatlanság nem terheli, és igy az 1884. XVI. t.-cz. 19. §-a értelmében büntetésnek helye nincsen, és miután alperes gazdagodása sincsen kimutatva és bizonyítva, alperes kártérítésben sem marasztalható el: ennélfogva felperes keresetével elutasítandó volt. A perköltségek a pts. 251. §-ánál fogva a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetendők voltak. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét mely szerint alperes irányában 1000 frtig terjedhető pénz-, esetleg fogházbüntetésnek helyt nem ad, helybenhagyja, felebbezett többi részét pedig megváltoztatja : alperes kártérítési kötelezettségét kimondja, Liszt Ferencznek az «Esthajnalcsillag románcza» czimü zenemű átiratának alperesnél készletben levő példányai elkoboztatását elrendeli, s a kir. törvényszéket utasítja, hogy a felperes által felszámított kárösszeg mennyiségére nézve az 1884. XVI. t.-cz. 19. §-a utolsó bekezdésének korlátain belül alperesnek gazdagodása kérdésében a törv. rendt. 211. és következő §§-ai útmutatásához képest szakértőket hallgasson meg s a kárösszeg és perköltség kérdésében hozzon uj ítéletet. Indokok. Alperes nem felebbezvén, a felperes kereseti joga, valamint a B) és illetve F) alatt bemutatott szerződés ellen emelt alperesi kifogások túlhaladott kérdéseket képeznek. Tekintettel tehát arra, hogy ily körülmények közt kétségtelen ugyan, hogy alperes az A) alatti zeneművet a Párisban 1886. márczius hó 31-én megjelent «Figaro» czimü napilapból vette át s azt csak az általa kiadott «Pesti Hirlap» czimü napilap mellékleteként küldötte meg előfizetőinek és kétségtelen az is, hogy a C) alatti zenemű a «Figaróban» az utánnyomás tilalma nélkül jelent meg : ezek mellett mindazonáltal tény az is, hogy a B. a. szerződés szerint ugyanazon műdarabnak bármi alakban történhető kiadása, vagy sokszorosítása iránti korlátlan tulajdonjog a szerző Liszt Ferencz által Francziaországot kivéve, minden országra, tehát Magyarországra nézve is, kizárólag és minden időre felperesnek adatott el, s igy ha az alperes czég a szerződés vonatkozó kikötéséről tudomással nem bírt, felperes