Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

11H pedig a 2- . alatti ajánlatban csak T. J. van • tulajdonosként mégnevezve s felperesek azt, hogy alperes társaság igazgatósága az ajánlat elintézésekor a kérdéses körülményről tudomással birt, nem igazolták. Nem jöhetett azonban figyelembe alperesnek a kt. 475. §-ára alapított az a további kifogása, hogy a biztositott a biztositó előtt tudva nem levő oly fontos körülményeket, melyek a biztositás elvállalására befolyással vannak, elhallgatott, illetve valótlanul adott elő, a mennyiben t. i. a C) alatti biztosítási kötvény alapjául szolgáló ajánlatban a biztositott épület ökör-istállónak mondatik, holott a 47'. alatti kárfelvételi jegyzők*önyv 2. tétele szerint az a leégéskor széna- és szalma-raktárnak használtatott és hogy biztositott elhallgatta azt is, hogy a kérdéses épület bérbe volt adva, mert az a körülmény, hogy az ökör-istállóban nem marhák tartattak, hanem az széna- és szalma-raktárnak használtatott, -az épület tűzveszélyességét épen nem fokozta, mivel az ökör-istállóban, ha abban marhák tartatnak, rendszerint éjjeli világítás is van, emberek tartózkodnak és aloroszalmaIs takarmány-készlet tartatik, az épület használatának ez a módja tehát nem kevésbé tűzveszélyes, mint annak széna- s szalma-raktárként használása, mivel a raktárban rendszerint csak nappal munkaközben tartózkodnak emberek ; nem fokozhatta a tűzveszélyességet az sem, hogy az épületet nem a tulajdonos, hanem bérlő használta, mert a bérlőnek, kinek az épületben nagyértékü szénája volt, csak ugy érdekében állott az épület fennmaradása, mint a tulajdonosnak ; miért is ezen két körülmény elhallgatása nem tekintendő oly fontosnak, hogy azoknak tudása a biztositásnak a megkötött feltételek mellett történt elvállalását kizárta volna. Szintúgy mellőzendő volt alperesnek a rosszhiszemű túlbiztosításra alapitott kifogása, mert igaz ugyan, hogy a 6000 frtra biztositott ököristálló értékét a meghallgatott szakértők égybehangzólag 4940 írtban állapították meg, alperes azonban a biztositott részéről fenforgott rosszhiszeműséget nem bizonyította, de különben is a kt. 479. §-a értelmében jelen esetben, tekintet nélkül a kötvényben kitett biztosítási összegre, a biztositott köteles azon értéket igazolni, .melylyel a biztositott tárgyak a megsemmisülés idejekor bírtak. A fent előadottak szerint tehát a C) alatti biztosítási szerződés a biztosított épület egyharmad értékének erejéig érvényben állónak tekintendő, stb. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az e.-b. ítéletét helybenhagyja ; stb. Indokok. Helybenhagyandó volt az első bíróság Ítélete "az abban felhozott indokok alapján és azért, mert, ha magából a biztosítási szerződésből ki nem tűnik, hogy a kárbiztositás egy harmadik 1 érdekében köttetett, akkor a kt. 466. §-a értelmében, tekintet nélkül arra, vájjon a biztositás tényleg egy harmadik érdekében köttetett-e vagy sem, biztosítottnak csak az tekinthető, kivel a biztositó közvetlenül szerződött; mint-