Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Ötödik folyam (Budapest, 1889)

118 hiányzott, tagadja, hogy az oly értéket képviselt, de különben is az áru átvételével és a fuvardíj kifizetésével ellenében felperesnek minden igénye megszűnt, annyival inkább, mert a hiány birói szemle foganatosításával nem állapíttatott meg. Minthogy felperes V. A. és K. J.-né tanuk által azt, hogy részére 1887. decz. i-en szállított ládában, annak felbontása alkalmával csupán egy zsiros döböny találtatott s a ládába biztonság czéljából tett széna lenyomottságából az, hogy abban még egy más döböny is el volt helyezve, kitűnt, igazolta ; az átvétel utáni napon azt megmázsált egyének sulyhiányt állapítottak meg, de N. I. J. tanú vallomásából kitetszőleg a ládába két pléhdöböny helyeztetett el, sőt még a szállítólevél és feladási vevény tanúságaként 1 ládát 2 döböny zsir tartalommal vett át alperes fuvarozás végett, kétséget sem szenved, hogy K. G. 13 jellel ellátott láda 2 döböny tartalommal bírt feladás alkalmával. De minthogy felperes az irányban, hogy emiitett ládában elhelyezett döböny azonos lett volna az E. a. számlában kitüntetett döbönynyel s az tényleg 8 itcze ludzsirt tartalmazott, más bizonyítékot nyújtani képes nem volt, részére az általa is kért egyoldalú főesküt a perrendtartás 235. §. alapján megítélni s a per kimenetelét annak le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. Ennek letétele esetén felperes követelése valódiságára nézve kétségtelen lévén, mivel a ludzsir ára másként meg nem határozható, a becslő eskü általi bizonyítást kellett alkalmazni. Alperesnek azon kifogását, hogy felperes igénye az áru átvétele és fuvardíj kifizetése által megszűnt, figyelembe venni nem lehetett, mert a ker. törv. 410. §-a a kiszolgáltatáskor külsőleg fel nem ismerhető hiány miatt, azután is megengedi fuvarozó felelősségre vonhatását, de a kt. 398. §-a értelmében fuvarozó minden kárért felelős. A hiány bíróság közbenjötte melletti megállapításának szüksége fenn nem forgott, mert: a láda felbontásáig a hiány meg nem állapitható, azután pedig mindig élhet alperes azon kifogással, hogy az áru a felbontástól a szemle foganatosításáig távolittatott el, de különben is a kt. jogot enged az áru mibenlétét birói szemle utján megállapítani, de ezt az érdekelteknek kötelességévé nem teszi. A budapesti ki r. itélő tábla a következőleg ítélt: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, s a t. Indokok. Felperes keresetében azt állítja, hogy az általa 1887. évi nov. 30-án feladott teher áruszállitmányából a láda felbontása alkalmával egy döböny ludzsir hiányzott, mely állításának begyó'zésére részint tanukra hivatkozik, részint pedig főeskü általi bizonyítást hoz javaslatba. Tekintve azonban, hogy a kt. 410. §-á szerint az áru átvétele és a fuvardíj kifizetésével a fuvarozó ellen minden igény megszűnik s hogy