Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

(17 űzését nem igazolták, hanem ezek vallomásából ellenkezőleg kiderült, hogy igénylő felperesnő végrehajtást szenvedett férjével az üzletet közösen folytatja, a körmöczi hetivásárok alkalmával a férje is jelen van a sátorban s a vidéki vásárokra vele együtt férje is eljár, minthogy továbbá a 2 •/. alatt mellékelt levelezőlapból is kitűnik, hogy a végrehajtató czég részére a megrendelt árúkat az igénylő s férje közösen fizették s H. Ede ezen levelezőlapban a végrehajtás tárgyát képező követelésnek közös kifizetését helyezte kilátásba és minthogy ezen körülmények tekintetbe vételével, daczára az igénylő részére hatóságilag kiállított iparjogositványnak, a férj tekintendő főszerzőnek : igénylőnek a lefoglalt ingókhozi tulajdonjoga beigazoitnak tekinthető nem lévén, igénylő keresetével elutasítandó volt. P. Antal II. r. igénylő keresetével azért volt elutasítandó, mert ha beigazoitnak fogadtatnék is el azon körülmény, hogy igénylő a lefoglalt s általa igényelt tárgyakat az iratokhoz hivatalból mellékelt 1886. évi november 3-án felvett árverési jegyzőkönyv értelmében megvette, miután ezen tulajdonszerzés tényleges átvétellel foganatosítva nem lett s ezen igénylő nem igazolta, hogy az igényelt tárgyakat mi okból hagyta továbbra is a végrehajtást szenvedett birtokában, a mennyiben ebbeli állítása, hogy az azon indokoknál fogva történt, mert az 1886. évi november 3-án megejtett árverés óta az üzletet I. r. igénylővel, mint anyósával közösen folytatta, a kihallgatott tanuk által egyenesen megezáfoltatott, miután továbbá ellenkező bizonyíték hiányában mindig a tényleges birtokos tekintendő tulajdonosnak s a jelen esetben annyival is inkább, mert tekintettel az igénylő s végrehajtást szenvedett közt fenfoi-gó rokonsági viszonyra, a hivatalból beszerzett végrehajtási iratoknál fekvő közjegyzői okirat a színlelt jogügylet benyomását teszi : ezen igénylőnek a lefoglalt tárgyakhozi tulajdonjoga beigazoitnak nem tekinthető. A perköltségekre vonatkozó intézkedés azzal indokoltatik, hogy az igénylők keresete teljesen alaptalannak nem tekinthető. A budapesti k i r. i t é 1 ő tábla a következőleg itélt : A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét a perköltségre nézve helybenhagyja ; egyebekben azonban megváltoztatja, I. r. felperes keresete folytán a keresethez A. a. csatolt végrehajtási jkönyvben 30, 32, 33—36, 41, 42, 45—48 tételek alatt összeirt ingóságokat a zár alól feltétlenül feloldja, II. r. felperes keresete folytán pedig a végrehajtási jegyzőkönyvben 1—26, 28—31, 37—40, 43, 44, 49—52. tétel a. összeirt ingókat az esetre oldja fel a zár alól, ha Il-od r. felperes póteskűt tesz arra, hogy emez ingók azonosak az általa 1886. évi november hó 3-án és 4-én H. született H. Terézia ellen megtartott bírói árverésen vett ingóságokkal stb. Indokok. Mert I. r. felperes az eredetben becsatolt iparigazolvány s az eredetben mellékelt B—H. alatti kereskedelmi levelekkel igazolta, hogy önálló kereskedést folytat már számos évek óta s hogy a lefoglalt 5*