Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

61 a soproni kir. törvényszék a következő Ítéletet hozta : A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. A perköltségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok. Az orsz. bir. ért. 16. §-a által újból érvényre emelt 1840. évi VIII. t.-cz. megállapítja ugyan az özvegy nőnek a férj hátrahagyott vagyonára való özvegyi jogát; a jelzett törvény ez irányban való rendelkezései azonban a dolog természetéből folyólag csakis az esetben alkal" mázhatok, ha az elhalt férjnek hagyatéka maradt, mert csakis az ellenében követelheti az özvegy a hagyatéki vagyon értékéhez, valamint a saját gazdasági viszonyai s társadalmi állásához mért lakást és eltartást. Felperes ugy a per folyamán, valamint a néhai férje Varga János hagyatéki ügyének megelőző tárgyalása alkalmával maga is határozottan elismerte, hogy nevezett férje B /. alatt beperesitett s felperesi részről ezúttal sem kifogásolt átadó szerződéssel összes ingó és ingatlan vagyonát még életében átruházta az alperesre, a ki a csornai 379. száma telekjegyzőkönyv B. 6. tételszám alatt foglalt bejegyzés szerint az átruházott ingatlanok tulajdonjogát, az átadó Varga Jánosnak 1882. évi augusztus 25-én végrendelkezés és egyenes ágbeli örökösök hátrahagyása nélkül történt elhalálozása következtében pedig az érintett ingatlanok, nemkülönben a felhivott szerződés értelmében átvett ingó vagyonság korlátlan használatát, birtokjogát is megszerezte. Mivel pedig ezek szerint kétségtelen dolog, hogy a néhai Varga János után hagyatéki vagyon nem maradt, mivel továbbá a felhivott törvény szabványainak megfelelőleg a nő özvegyi jogát csakis a férje hagyatéka ellenében érvényesítheti: felperest keresetének ezen részével annyival is inkább elutasítani kellett, mart alperes tagadásával szemben nem sikerült begyőznie azt a kereseti állítását, hogy az E-/, alatti bizonyítvány szerint a néhai férje által átvett 300 frtnyi hozományi tőke az alperes tulajdonába átadott ingatlanság vételárába tényleg beruházva lőn, s mert ezen körülménynél fogva az átvevő alperes, jóllehet minden visszteher nélkül jutott a néhai Varga János vagyonához, nem tekinthető olyan szerzőnek, a ki a felperes törvényszerű igényeinek sérelmével gazdagodott s ezen a czimen annak irányában vagyoni felelősséggel, kártéritő kötelezettséggel tartoznék. Az F. alatt beperesitett móringlevélre támasztott kereseti követelésével szintén elutasítandó volt a felperes, mert az írott hitbér követelésére való jog, annak kifogásolása esetén perrendszerüleg bebizonyítandó ; már pedig felperes az alperes által megtámadott F. alatti valóságát sem tudta begyőzni. Felperes ugyanis a most érintett móringlevélre, valamint az E. alatti bizonyítványra vonatkozólag is röviden azt adta elő, hogy az ezen okiratokat előttemezett tanuk időközben elhaltak, s e miatt azok valódiságának begyőzésére a saját személyében leteendő főesküt ajánlott. Tekintve azonban, hogy felperes az előttemező tanuk elhalálozásának tényét nem