Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

56 zettségének az elsőbirósági indokokban kifejtettek szerint eleget tett, és a kereseti követelés igazolva van : ezen indokoknál fogva a másodbirósági ítélet megváltoztatásával az elsöbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni. 176. A csődtörvény 87. §-ában foglalt azon intézkedés, hogy az adós az ezen szakaszban kijelölt esetben eskü letételére kötelezendő, nem zárja ki azt, hogy ily esetben az eskü letételére, ha csödnyitás a hagyaték ellen kéretik, a hagyaték viszonyairól tudomással bíró örökös köteleztessék. 1888. február 28. 127. v. sz. Özv. Sz. Lajosnénak, néhai B. Kálmán hagyatéka, illetve ennek örökösei elleni csődnyitási ügyben —• adebreczeni ki r. törvényszék mint csődbíróság a következő végzést hozta: A kir. törvényszék mint csődbíróság özvegy Szekeres Lajosnét csődnyitás iránti kérelmével elutasítja, egyidejűleg azonban néhai Barcsay Kálmán örököseit, idősb Barcsay István személyében esküre kötelezi az iránt, hogy néhai Barcsay Kálmán után maradt hagyatéki vagy ónokból semmit el nem titkolt és tudomása van arról, hogy a hagyatékból néhai Barcsay Kálmán testvérei sem titkoltak el semmit. Indokok. 1. Ámbár idősb Barcsay István a tárgyalás során beismerte azt, hogy néhai Barcsai Kálmánnak a panaszló által elsorolt, de egyáltalán nem a panaszló által állított értékkel biró 4 darab ökör, kocsi és fegyverekből álló ingóságai -voltak, azonban mivel azokat nevezettől még életében visszavette, azok hagyatékot egyáltalán nem képeznek, különben is, mivel a panaszlottak által beterjesztett számlákon alapuló, néhai Barcsay Kálmánért kifizetett gyógyitási és temetési költségek, melyeknek valóban megtörtént kifizetését panaszló kétségbe nem vonta, azon ingók értékét felülmúlták, panaszlottak azon állítását, hogy vagyon, mely ellen a csőd elrendelhető volna, néhai Barcsay Kálmán után nem maradt, igaznak venni s panaszlót csődnyitás iránti kérelmével ez alapon elutasítani kellett, és pedig annyival is inkább, mivel 2. panaszló sem a 8345/87. P. számú végzés, sem a 8939 87. P. számú végzés ellen a panaszló által beadott felfolyamodás folytán az összes iratoknak a budapesti kir. itélő táblához lett felterjesztése s a budapesti kir. itélő táblának 5315/87. P. számú az elsöbiróság végzését feloldó végzése folytán hozott 10,523/87. P. számú törvényszéki határozatnak eleget nem tett, a mennyiben az 1881. évi XVII. t.-cz. 87. §-ának megfelelőleg a csődeljárási költségekre megszabott 100 frt költségelőleget sem a tárgyalásig, sem az újonnan kitűzött záros határidő alatt le nem tette.