Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

38 zőleg a p. prts. 116. §-a értelmében egész tartalmára nézve s igy az irányban is: hogy a jelentéstevő kikötőkapitány rendelkezésére bizott cs. és kir. hadihajó által telvett olasz legénység s feltalált hajójuk továbbítása tekintetében kötelességszerűen eszközölt közvetitése minő eredményre vezetett, teljes bizonyitó erővel biró, mely az alperesként beidézett hajókapitánynak, ugy hadnagyának, a «Dea» hajó egyik tulajdonostársa fiának, tehát szintén közvetlenül érdekelt személynek, valamint a kérdéses körülményekről kellő tudomással nem is biró legénységnek örök emlékül kivett vallomásával meg nem gyengíthető ; mert ezen felül alperes saját állításához képest a «Dea» hajót felperestől csak azután kapta vissza, miután neki Kleszkovits ügynök jótállási okiratát átadta, ezen okirat átadása s a hajónak ez alapon való visszavétele tényével tehát az eljáró törvényszéknek azon okiratban kikötött illetékességet elismerte ; mert továbbá a kereset kézbesítésekor alperes annak elfogadására és feljogosított meghatalmazottal Fiúméban birván, ugy tekintendő, mintha maga is ott tartózkodott volna ; a kereset tárgyát képező kötelezettsége pedig, a mennyiben megítéltetik, nyilván ugyanott teljesítendő ; mert ekkép a törvényszék illetékessége a törvényhatósági szabályzatnak ugy 46. §-ára, mint a 26. §. c) pontjára egyaránt alapitható. A mi az ügy érdemét illeti, az elsőbiróság helyesen indult ki abból, hogy általa a felperes által hivatkozott német birodalmi tengeri törvény szabályai nem alkalmazhatók, főleg miután felperes, midőn hazai hatóság jogsegélyét veszi igénybe, köteles megnyugodni abban, hogy e bíróság az ügyet az őt kötelező törvények, illetve a területén divó jogszabályok a jogelvek alapján bírálja el; miután továbbá azon mentési intézkedések, melyek fejében felperes dijat és kárpótlást igényel, részben hazai területen is foganatosíttattak, illetve hazai kikötőben fejeztettek be; az ált. p. tkv, 37. §-ának különleges rendelkezéséből vont következtetés pedig, mivel; éj§. kifejezetten külföldön létrejött jogügyletekről szól, mi alappal s em bir. Mindazonáltal azon általános nemzetközi jogelv, hogy valamely tengeri veszélyben levő hajó s rakományának megmentéseért megfelelő dij jogosultan igénybe vehető, a monarchia mindkét felében is el van ismerve, csakhogy eltérő különleges tételes törvények hiányában, az illető hajó és rakománya értékéhez arányosított mentési díjnak, tekintettel az osztr. polg. törvk. 403. §-ának hasonszerü intézkedésére, egyedül akkor van helye, ha a hajó s tartalma, a nyújtott segély által, a megsemmisüléstől meg lett óva. . Ily mentés esete azonban jelenben fenn nem forog, mert mint az elsőbirósági ítéletben, a, perbeli adatoknak megfelelően megállapított tényállásból kitűnik, a ' Pea>> hajó akkor, midőn a segélyére kiküldött «Triton»