Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

32 Lényegesnek nem tekinthető azon körülmény, hogy Viski József az általa letisztázott végrendelet tervezetét Kolba Lőrincz elsőrendű alperes es végrendeleti örökösnek adta át; mert a végrendelet, aláirása alkalmával, a végrendelkező által lett mint végintézkedése felmutatva. Nem ronthatja meg végre a végrendelet érvényét azon körülmény sem, hogy a végrendeleti záradék a végrendelet egyéb részével egyidejűleg tisztáztatott le Viski József által, és hogy ezen záradék a végrendeleti tanuk előtt fel nem olvastatott; mert a törvény intézkedést nem tartalmaz a tekintetben, hogy a záradék ki által és nem előbb vezettessék a végrendeletre, mint a mikor az aláírás történik ; és mert a záradéknak tartalma a végrendeleti tanuk vallomása által lényegileg megerősíttetett; s igy azon körülmény, hogy a záradék fel nem olvastatott és annak tartalmát csak az egyik végrendeleti tanú olvasta el, lényeges hiánynak nem tekinthető a jelen esetben, midőn a záradék az aláírás alkalmával már reá vezetve volt a végrendeletre. Mindezeknél fogva az elsőbirósági Ítéletnek helybenhagyásával felperes keresetével elutasítandó volt. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztattatik, s örökhagyó Philadelphi Pálnak 1882. évi október 19-én kelt végrendelete érvénytelennek kimondatik. A perköltség a felek között kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Az 1876. évi XVI. t.-cz. 10. §-a szerint az, a ki az örökhagyó végrendeletét irta, s azok, kik vele a 9. §-ban emiitett rokonsági és sógorsági összeköttetésben vannak, a végrendelkezésben nekik szánt előnyben csakis a 10. §-ban megjelölt esetekben részesülhetvén, tekintve, hogy a felhívott törvényszakasznak eme intézkedése nem egyedül a végrendelet leírójára, lemásolójára, hanem annak fogalmazójára, készítőjére s értelmi szerzőjére is vonatkozik ; tekintve, hogy a per adataiból kitünőleg örökhagyó Philadelphi Pálnak 1882. évi OKtóber 10-én kelt végrendeletét Kolbe Lőrincz, elsőrendű alperes s egyik végrendeleti általános örökös fogalmazta, Visky József pedig az A) alatti végrendeletet, és pedig nem örökhagyó jelenlétében, vagy annak lakásán, hanem azonkívül Kolbe Lőrincztől átvett fogalmazvány után csak lemásolta, s azt a lemásolás után tőle nem örökhagyó, hanem Kolbe Lőrincz, ki magát a végrendeletbe általános örökösül irta be, vette át; s igy kétséges marad, hogy örökhagyó ' a végrendelet tartalmáról magának meggyőződést szerzett és pedig annál inkább, mert a végrendeleti tanuk az utóbbi kihallgatás alkalmával a záradékban foglalt azon kitételt, hogy örökhagyó a végrendeletet átolvasta volna, nem bizonyítják ; tekintve továbbá, hogy a fentebbiek szerint jelen esetben a végrendelet írójául Kolbe Lőrincz tekintendő s mint ilyen a végrendeletben neki szánt előnyben csak azon esetben részesülhetne, ha az idézett törvény 10. §-ában megszabott kellékeknek elég tétetett volna, mely eset azonban fenn nem forog, mert a kihallgatott végrendeleti tanuk vallomása által csak az lett bizonyítva, hogy az örökhagyó a tanuk előtt felmutatott A) alatti végrendeletet saját végakaratának nyilvánította ; de azt, hogy a végrendeletben Kolbe Lőrinczet és nejét, Jqrg Annátjelen perbeli alpereseket, nevezte ki örökösökül, ki nem jelentette,, s általában a végrendeletnek alperesekre vonatkozó tartalmáról, említés sem tétetett; tekintve, hogy ezek szerint az A) alatti végrendelet a 10. §-ban megkívánt kellékeknek, meg nem felel: ugyanazért mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával azt érvénytelennek kimondani kellett. A perköltség a per körülményeinél fogva volt kölcsönösen megszüntetendő.