Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

34 beszámítását kizárná — és súlyosító körülmény nem találtatott. Enyhítő körülményül vétetett vádlott fenyitetlen előélete, fiatal kora, hogy cselekménye elkövetésére az által indíttatott, mert állítása szerint, V. Ferencz nővérén, B. Rozin, erőszakot akart elkövetni. •— Mindezek folytán a B. T. K. 307. §. második bekezdése alapján a B. T. K. 9Í. §. alkalmazásával vádlottat a kiszabott büntetéssel lehetett és kellett sújtani. A kárösszegbeni marasztalás a B. T. K. 311, §-án alapszik. A költségekbeni marasztalás a bünőség folyománya. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kir. it. tábla az elsobiróság Ítéletét hivatalból vizsgálat alá vévén, a-a a tintetés kiszabását illetőleg megváltoztatja s vádlottat a B. T. K. 307. §-ának első bekezdése alapján két évi börtönre itéli, egyebekben az elsobiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Vádlott oly szándékos cselekménynek elkövetésével terheltetvén, a melynek emberi élet eset áldozatul, az ügy a fennálló bűnvádi eljárási gyakorlat értelmében hivatalból volt felülvizsgálandó. Azt, hogy néhai V. Ferencz a vádlottól szenvedett testi bántalmazás következtében halt meg, az eljárás adatai, különösen magának vádlottnak beismerése, a látlelet, bonczjegyzőkönyv és azokra fektetett orvosi vélemények alapján a kir. tábla is kétséget kizárólag bebizonyitottnak találta. A bűncselekmény minősítését illetőleg szintén elfogadta a kir. itélő tábla az elsobiróság megállapítását, mert arra nézve, hogy vádlottat cselekményében ölésre irányzott szándék vezette volna, mirden támpont hiányzik, sőt azellen szól az a körülmény, hogy vádlott a bántalmazásra a baltának nem élét, hanem fokát illettve lapját használta. Beszámítást kizáró okot a kir. itélő tábla sem látott a jelen bűnesetnél fenforogni, mert habár a vádlottnak mint idősebb nővérnek hivatásában állott is az ifjabb nővérnek szemérme ellen intézett merényletet megakadályozni, mégis tekintve, hogy akkor, a mikor a vádlottat nővére segítségül hivta, V. Ferencz a czélba vett erőszakos nemi-közösülésnek kísérleti fokáig sem jutott el, s annál fogva vádlott nővérének szeméimét és személyes szabadságát más alkalmas módon, jelesül a közelben fekvő szülőknek előszólitása által is megoltalmazhatta volna, a jogos védelem mentsége vádlott javára helyt nem foghat. Azt ellenben, hegy vádlott a terhére eső cselekményt erős felindulás uralma alatt követte el, a fenforgó körülmények mellett a kir. itélő tábla is elfogadandónak találta, minthogy azonban a sértett V. Ferencz súlyos bántalmazást sem vádlott, sem pedig nővére ellen el nem követett, a kir. itélő tábla a büntetés kiszabásánál a B. T. K. 307. §-ának nem a második, hanem az első bekezdését találta alkalmazhatónak. A büntetés megállapításánál, a már felhozott enyhítő körülményeken felül tekintetbe vétetett az is, hogy vádlott nem tarthatta valószínűnek, hogy az általa V. Ferenczen ejtett ütés súlyos következményeket vonhat maga után.