Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

5 tosságu tényező elemnek — • mint ilyennek —• a B. T. Könyvben kell megjelölve és a törvény határozott rendelkezését törlő eminens hatásának is szintén a törvényben kell meghatározva s körvonalozva lennie. E nélkül, a B. T. K. i. §-ának parancsoló rendelkezése folytán, bármely a B. T. Könyvben büntetendőnek megjelölt cselekmény vagy mulasztás —• a B. T. K. egyenes rendeletéből —• nem polgári, hanem büntető törvényszegést képez s mint ilyen büntettetik. • Ezen a törvénykönyv fennáll hatásával egyenértékű szempontnak felel meg az egész B. T. Könyvön végig fentartott azon rendszer, mely szerint valamennyi eset, a melyekben bármely cselekménynek a B. T. Könyvben megjelölt ismérvei megvalósulhatása mellett, akár a büntetendő cselekmény létrejötte, akár pedig a büntethetőség ki van zárva, avagy a melyekben a cselekmény minősége és büntetése, ha nem is szűnik meg, hanem csupán módosul és enyhül, s mindezen törlő, átalakító és átváltoztató eset, illetőleg tényező, magában a B. T. Könyvben külön-külön technikai megjelölésével és egyszersmind mindazon feltételek tüzetes felsorolásával, a melyektől e lényeges hatások egyike feltételezve van, világosan és egyenesen kifejezve, meghatározva és körülirva találtatik. Ezen rendszernek felel meg a B. T. K. VIII. fejezete, mely a beszámítást kizáró, tehát büntetendő cselekmény létrejöhetését akadályozó, valamint a beszámítást enyhítő okokat egyenkint és taxatíve felsorolja és meghatározza. E rendszernek felel meg a B. T. K. IX. fejezete, mely szintén egyenkint kimerítően individuálisáivá jelöli meg «a bűnvádi eljárás megindítását* akadályozó okokat. Ide tartozik a IV. fejezet 67. §-ában a kísérletnek az azon szakaszban meghatározott két körülmény közötti büntetlenségét megállapító két esete; végre e rendszernek egyenes folyományát képezik a B. T. K. különös részében foglalt kivételes rendelkezések, melyek némely büntetendő cselekmény esetében, s bizonyos, a törvény illető helyén meghatározott körülmények előfordultával, az azon cselekmény elkövetőinek büntetlenséget biztosítanak, a mint ez például a B. T. K. I36-, I37-, 151-, 225., 427. §§-aiban minden egyéni kombinatión felül álló objectiv szabatossággal, mint a törvény megtörhetetlen, de egyszersmind ki sem is tágítható kategorikus parancsa kijelentve és megállapítva vau. Ezen esetek között, még pedig sem a VII, sem a IX. fejezetben, sem a különös részben, sehol sem fordulván elő az «önbíráskodás» mint a delictumnak büntető jellegét eltörlő, és azt «magánjogi igényre* átváltoztató elem, de sőt az (.önbíráskodás>> szó a B. T. K. egész területén sehol sem lévén feltalálható : ebből következik, hogy ezen, egyébként is meghatározhatatlan és elhatárolhatlan szónak vagy fogalomnak nem csak a büntettet vagy a büntetést törlő, hanem egyáltalán semmiféle büntetőjogi, illetőleg a B. T. K. alá eső cselekményekre vonatkozólag semmiféle minősítő vagy módosító hatást nem tulajdonított a törvény.