Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

_93_ hatni is fognak, a mi azonban ha bekóvekezik is, a jelért Ítélettel megállapított egyházvagyoni viszonyokon a perlekedő felek közt mit sem fog változtathatni. Ennek előre bocsátása után és a peres feleknek az egyházközségi vagyon felosztását tárgyazó kölcsönös igényeivel szemben, először is az volt elbírálandó, hogy mi bocsáttassék osztályra, minő módozatok szerint eszközöltessék az osztály és különösen mi szolgáljon az osztálynál aránykulcsul ? A Knézen 1872. okt. 8-án felvett O. a. jegyzőkönyv tanúságaként ugy a felperes román, mint az alperes szerb lakosság a knézi összes egyházi és iskolai vagyont közös tulajdonnak s birtoknak ismerte el a kiküldött román és szerb congressusi delegationales bizottság előtt és a szolgabíró mint törvényhatósági közeg jelenlétében ugyanakkor mind a románok, mind a szerbek, hogy ama vagyonban égyiköket sem illeti semmi kizárólagos joggal. Csak a szláv nyelvű templomi könyveket nyilvánította a per folyamán mindkét fél a szerbek kizárólagos sajátjának, és abban, hogy e könyvek osztály nélkül a szerb egyházközségnek adassanak ki, megnyugodott mind a két peres fél. Az N. a. összeírás ír. tétel sz. a. felvett csillárra nézve pedig elutasította az elsőbiróság az alperes egyházközséget kizárólagos tulajdoni igényével és ő az ítélet ellen nem élt felebbezéssel. A szláv nyelvű templomi könyvek kivételével tehát osztályra bocsátandó az összes egyházi és iskolai vagyon, mely az elsőbirósági ítélet rendelkező részében II. a. helyesen van elősorolva. Az osztály módozatait s aránykulcsát ilietőleg a szerb és román egyházi congressusok delegatiója által 1871-ben megállapított A a. általános egyezmény (Vereinbarung) nem fogadható el a jelen esetben feltétlenül irányadó, kötelező szabálynak. Mert annak szövegéből és szelleméből nyilvánvalóan kitetszik, hogy azt a congressusok delegatiója csak utasításul akarta adni az egyezségi eljárás vezetésére s eszközlésére kiküldendő bizottságoknak és hogy abban csak azokat a vezérelveket akarta kifejezni, a melyek alapján az egyezséget a vegyes román-szerb községekben létrehozandónak kívánta ; de kimondotta a nevezett delegatió ama (Vereinbarung* XVIII. pontjában világosan, hogy a vegyes községekben megkísérelendő egyezség nem sikerülte esetén a különválás törvényes uton lesz szorgalmazandó. Ezzel maga a congressusi delegatió mondta ki, hogy azok, kik a < Vereinbarung* elvei alapján egyezségre lépni nem hajlandók, vagyonjogi igényeiket bírói uton érvényesíthetik. Ezt különben az 1868: IX. t.-cz. 8. §-a is biztosította az érdekelt feleknek, ugy, hogy ebbeli jogaikat a mondott delegatió nem csorbíthatta, de nem is akarta megcsorbitani, mert ha az általa megállapított elveket mindenkire nézve feltétlenül kö-