Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

80 keinek öröklési joguk, mert azok az alperesnek és az örökhagyó V. Imrének közös nagyatyjáról, néhai N. Istvánról hárultak a nevezett végrendelet és leszármazók nélkül elhalt örökhagyóra. Azon ingatlanok tehát oly ági vagyont képeznek, a melynek öröklésére nem a felperes kiskorú gyermekei, kik nem N. J. véréből valók, hanem az alperesek vannak hivatva (id. törv. szab. 10—12. §§). Alperes ezen törvényes örökösödési jogának nem árt az örökhagyó anyjának N. Ilonának végrendelete, mert ebben a nevezett végrendelkező örökösül fiát V. Imrét és csak ennek halála esetére nevezte ki utóörökösül férjét V. Vidát, az alperesek atyját. Az ily utóörökös öröklési joga pedig, ha csak a végrendelkező máskép nem intézkedett, az örökös halálakor nyilik meg s ebből következik, hogy az örökös V. I. előtt 1873 ban meghalt V. V. az utóörökséget nem szerezhette meg és második házasságából származott gyermekeire, a kiskorú felperesekre nem szállíthatta át. Ily helyzetben N. I. emiitett végrendeletére a kiskorú felperesek öröklési igényt csak akkor állapithatnának, ha abban ők is utóörökösöknek neveztettek volna, de ezt a végrendelet ama kité teléből, hogy V. V. netaláni ujabb nősülése esetén is legyen utó-örökös —• semmikép sem lehet kimagyarázni, mivel ez az intézkedés is csupán V. V. személyére szorítkozik, és a szorosan magyarázandó utó-örökös nevezést azokra, kik nem leszármazói a végrendelkezőnek, kiterjeszteni nem lehet. Az árvatári kezelés alatt volt 743 frt 77 kr. pénzösszegről azonban maguk mondják az alperesek elleniratukban, hogy az a kiskorú V. Imre öröklött anyai vagyonának jövedelméből szaporodott fel a gyámi kezelés alatt V. I. életében. E szerint az a pénzösszeg megtakarított, tehát oly szerzeményi értékét képezte a kiskorú örökhagyónak, mely a parentális öröklési rend szerint az ő atyjára s anyjára szállott volna, de mivel anyja más leszármazók hátrahagyása nélkül és atyja is második házasságbeli gyermekeinek a kiskorú felpereseknek hátrahagyásával előbb elhaltak, azért eme szerzeményi vagyon a felperesekre mint szülői ágra száll a nagy szülői ágnak (alpereseknek) kizárásával. Ennélfogva alperesek kötelezendők voltak arra, hogy amit az árvapénztárból az £J atetú átadási végzés folytán tőke és kamat fejében felvettek, azt ugyan oda a kiskorú felperesek részére fizessék vissza. Marasztalni kellett ebben az alpereseket tekintet nélkül azon külön keresetre, a melyet felperes gyám-anya 690 frt s jár. iránt inditott •//• szerint alperesek ellen, mert ama kereset indításával felperes nem mondott le s gyámhatósági jóváhagyás nélkül nem is mondhatott le kiskorú gyermekeinek jelen kereseti igényéről. De azon 690 frt iránti követelés mint a •///. a. hagy. tárgy, jkönyvből kitetszik, nincs is semmi összefüggésben az örökhagyó saját szerzeményi hagyatékával s a kiskorú felperesek imitt megállapított örökösödési jogával.