Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

a románok s a román plébános vagy káplán teljes kizárásával. (35. sz.) Az 1857-ben s azután kelt rendeletek és intézkedések, a melyekkel szemben az alperesek egyházok görög nemzetiségi jellegéről soha le nem mondtak, részint ideiglenesek, részint pedig jogerőre nem emelkedtek, és birói Ítéletre irányadók nem lehetnek. A mi az alapítványokat illeti; azok mind az egyház görög nemzetiségi jellegét megállapító E. e. a. 1796-ki kir. leirat után keletkeztek 1854-ig ; azoknak egyikét sem kérték a felperesek keresetükben kihasittatni az egyház alapítványi vagyonából s elkülönzött alapítványi vagyonkép vagy vagyonrészkép magoknak megítéltetni ; és azokra nézve a tulajdoni, illetőleg rendelkezési jog, az alapítók kifejezet szándékához képest, a peres egyházat illeti •— a kir. itélő tábla felebbezett Ítélete, megfelelő indokainál fogva ; megjegyeztetvén még imitt az F. ff. a. okiratra az, hogy herczeg Brankován 26. sz. a. alapító levelének értelmezésére az ő állítólagos unokáját sem a törvény sem maga az alapító fel nem jogosította. Mindezeknél fogva alperesek viszonkeresete értelmében a Brassóbelvárosi szentháromságról nevezett egyház görög nemzetiségi jellegét elismerni s ebből folyólag a Brassó városi gör.keleti vallású s görög nemzetiségű lakosságnak, mint egyházközségnek kizárólagos tulajdonjogát a mondott egyházra s az ahhoz tartozó öszs^es egyházi és alapítványi vagyonságra itéletileg megállapítani kellett; a res judicata s elbirtoklás czimén felhozott alperesi kifogások — a másodbiróság ítéletének erre vonatkozó indokolásánál fogva •—• elvettetvén. Magában értetődik egyébiránt, hogy az egyház és az ahhoz tartozó vagyon a fenálló szabályok értelmében s az alapítók szándékának megfelelőleg, és a legfelsőbb felügyeleti jog, nem különben az illetékes egyházi fenhatóságot a lelki s fegyelmi dolgokban megillető jognak tiszteletben tartása mellett lesz a görög egyházközség képviselete által kezelendő. Felperesek keresetökkel egészben, tehát a román lythurgia s a román lelkész fentartása iránt keresetileg előterjesztett kérelmökre nézve is elutasittattak ; mert a tisztán görög nemzetiségi jellegű egyház községe idegen nyelvű papnak és szertartásnak tűrésére a maga templomában nem kényszeríthető. Ónként folyik ez a jelen Ítélet fentebbi rendelkező részének I. és II. pontjaiból ugy, hogy e folyományra csak figyelmeztetni kell a felpereseket, kik felebbezvényeikben is határozott intézkedést sürgetnek a román papra és lythurgiára nézve. Az sem szenved egyébiránt kétséget, hogy felpereseknek szabadságukban áll helyreállítani a Mária-mennybemeneteléről czimzett egyházat, a melyet ők magoknak 38. sz. szerint Brassó belvárosban 1832-ben felsőbb engedély mellett alapítottak, de a melyet 1866-ban elhagytak. A jelen ítélet azon rendelkezése, mely szerint az egyházi s alapítványi vagyonság a görög egyházközség rendelkezése alá bocsátandó, és