Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

15 dátfeák ki, azonban már a második érvénytelenítési ok létjogosultsága meg1 bírálásánál az alsóbbfoku bíróságok téves szempontból indultak ki: mert meg ha tekinteten kivül hagyni lehetne is azt, hogy aljárásbiró mint önálló biró az 1871 : XXXI. t,-cz. 2. §. világos rendelete értelmében csak oly ügyekben járhat el, melyeket a járásbiró hozzá utal, vagy midőn akadályoztatás esetében ezt helyettesíti ; minden kétségen felül áll, hogy a szóban forgó végrendelet felvételénél, a törvény, illetve a törvény erejével biró szabályok által előirt eljárás megtartva nem lett. Ugyanis, az 1874.: XXXV. t.-cz. 25. §. rendelete szerint, a kir. járásbíróságok a közvégrendeletek felvételénél a bíróságokra nézve fennálló szabályok szerint kötelesek eljárni, ezek szerint jelesül az 1874. okt. 15-én kelt kir. igazságügyminiszteri rendelet által közzétett ügyviteli szabályok VII. fejezete értelmében — mely pedig a 265. §-a szerint a kir. járásbíróságoknál is alkalmazást nyer, —• ha oly birói cselekmény teljesítésének szüksége merül fel, mely a bíróság hivatalos helyiségén kivül végzendő, ez csakis birói kiküldetés által foganatosítható. Tekintve pedig, hogy a fenforgó esetben az alperesek beismerései -de a megtámadott végrendeletről felvett okirat tartalma által is, azon keresetlevélben' állítás bizonyítottnak veendő, hogy a C. alatti végrendeletet az albiró a hivatalos helyiségen kivül és birói kiküldetés nélkül vette fel ; tekintve továbbá, hogy a közvégrendelet érvényességét a törvény, az annak alkotására előirt szabályok megtartásától teszi függővé ; egymaga tehát a fentebb jelzett szabálytalanság elegendő alapul szolgál arra, hogy a többször idézett C. alatti végrendelet érvénytelennek tekintessék. Mihez képest az alsóbb fokú bíróságok ítéletei megváltoztatásával a C. alatti végrendeletet ez alapon érvénytelennek kimondani s minthogy felperes által képviselt kiskorúak törvényes öröklési joga egyébként alperésileg kétségbe sem vonatott, azt bíróilag meg kellett állapítani. Végül a perköltség kölcsönös megszüntetése a per körülményeiben találja okolását. (1868: LIV. t.-cz. 251. §.) Tekintve, hogy az Erdélyben bevett unitárius vallás az 1848 : XX. t.-cz által Magyarországon is törvényes bevett vallásnak nyilváníttatott; Magyarország erdélyi területen fennálló unitárius egyházi bíróságoknak hatásköre házassági válóperekben kiterjed-e az ország egyéb részeiben lakó unitáriusokra ? P. 1886. / Határozat.