Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

39 kamataira nézve harmadmagával egyetemlegesen elkötelezésben állott K. Ferencz k.-helmeczi lakos hitelezőnek, ki az egész összeget D. István és D. Andráson hajtván be, vádlott a helyette fizettetett 155 frt tőke és kamatairól D. Istvánnak 1877. febr. 25-én kötelezvényt állított ki, melyben egyúttal a kir.-helmeczi 177. sz. tkben foglalt, még ekkor édes atyja id. K. István nevén álló ingatlanát jelzálogul leköté. D. István azonban zálogjogát ezen ingatlanra nem érvényesitette ; mert bár vádlott ezután 1880. évben a kérdéses ingatlant saját nevére telekkönyveztette ; de rá két évvel később, daczára annak, hogy 1877. évben nevezett hitelezője biztosítására azt jelzálogként kijelölte, még 1882. évi május 28-án kiskorú fiával Gusztávval kötött koholt adásvételi szerződés szerint 20 forintért utóbbinak eladta s azt nevére be is kebeleztette. Az ekként megállapított tényállást és terhelő cselekményt, hogy t. i. ugy a kir.-helmeczi 177. sz. tkvben foglalt saját birtokát, mint a 450. sz. tkben foglalt R. János András és nejétől vett szőlőt hitelezői kijátszásából koholt és illetve hamis magánokiratok alapján íratta át kiskorú fiára, vádlott beismerte. Ugyanazért, a mennyiben vádlott hitelezőinek megcsalása s illetve hamis magánokirat alapján eszközölte az elősorolt tulajdonjogi átruházásokat és a mennyiben a bűncselekményei által okozott kár, illetve a kötelezettség értéke, melyre a hamis okirat vonatkozik, 50—50 frtot meghalad : őt a B. T. K. 386. §-ában meghatározott, a B. T. K. 380. §-a szerint minősülő csalás és a B. T. K. 401., 402. §-ában meghatározott magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondani, és figyelemmel azon körülményre, hogy szorult anyagi helyzetben, gyermekei jóléte érdekében követte azt el, továbbá vádlott töredelmes őszinte vallomására és büntetlen előéletére, mint enyhítő körülményekre, súlyosító körülmény gyanánt egyedül a bűnhalmazatra: őt a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával az ítélet rendelkező részében körülirt összbüntetéssel sújtani, egyszersmind a bűncselekménye által létesített okiratokat, valamint az azok alapján foganatosított tkvi bekeblezéseket érvényteleníteni s ehhez képest az ítélet jogerőre emelkedéséig a bünper alattiság tkvi feljegyzését elrendelni és a károsult feleket kárkövetelésükkel, miután káruk ez idő szerint számszerűleg meg nem állapitható, a törvény rendes útjára utasítani kellett. Az eljárási és rabtartási költségekben való marasztalás a bűnösség megállapításában találja indokát. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt : A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja akkép, hogy vádlottal a H. József és B. János örökösei kárára elkövetett, a B. T. K. 401. §-ában meghatározott magánokirathamisitás bűntettének vádja alól, valamint a D. István kárára elkövetett, a 386. §-ban meghatározott magánokirathamisitás bűntettének vádja és következményeinek, ugy az egyik 5 frtban megállapított pénzbüntetés fizetésének kötelezettsége alól