Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

30 az a) alatti pontban a kir. ügyésznek a bűnvádi eljárás körüli hivatását oly büntetendő cselekmények fenforgásához kötvén, melyek hivatalból vétetnek vizsgálat alá : ezzel már ezen törvény is felismerésre hozta a büntetendő cselekményekre vonatkozólag előbb is fennállott azon különbséget, mely szerint az egyik nemű cselekmények elkövetői nem vétettek hivatalból vizsgálat alá, vagyis a melyek miatt a bűnvádi eljárás — s igy a vizsgálat megindítása — a magánfél indítványától vagy feljelentésétől volt feltételezve ; tekintve ezeknél fogva egyrészről a kir. ügyésznek a bűnvádi eljárásban kizárólagosan közvádlói helyzetét; de másrészről szem előtt tartva az azon cselekmények miatti bűnvádi eljárást is, melyek az imént kiemeltek szerint nem a közvádló indítványára tétetnek folyamatba : e két szempontnak egymáshoz való viszonyításából Önként következik azon — egyébként is már a vádelvből leszármazó folyomány : hogy a nem-hivatalból megindítandó bűnvádi eljárásban a vádat nem a közvádló indítványozza, esetleg azt nem kizárólagosan ő képviseli, — haneTi, hogy a vádnak emelése, valamint képviselete, fentartása, továbbá a perorvoslatok használata — a törvény, illetőleg a joggyakorlat általi szabályozáshoz képest — vagy kizárólag a magánfél mint vádló feladatát képezi, vagy hogy az ezen hivatásban a közvádlóval együttesen — esetleg alternative jár el; tekintve, hogy az 1871 : XXXIII. tvczikkben bennrejlő e kettős szempontot az igazságügyminiszter által 1872.. évben, tehát közvetlenül a kir. ügyészség és az uj bírósági szervezet életbeléptetése után kiadott ideiglenes bűnvádi eljárási szabályok 4. és 108. §§-ban, valamint a 115. §. második és harmadik bekezdésében nemcsak fentartották, hanem a magánvádlót a bűnvádi eljárásban megillető jogkörnek legalább a leglényegesebb mozzanatokra kiterjedő meghatározásával egyúttal szabályozták ís ; tekintve, hogy a B. T. K.-ek hatályba léptetéséről intézkedő 1880: XXXVII. t.-cz. 44. §-ában adott felhatalmazásnál fogva 1880. évi augusztus hó 15-én 2265. sz. alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet, tovább fejlesztve az elfogadott rendszert, 23. §-ában — öszszhangzásban az 1871 : XXXIII. t.-cz. 17. §-ából származó, fentebb kiemelt megkülönböztetéssel — magánvádlónak jelölvén meg azon sértett felet, a kinek indítványától van függővé téve a bűnvádi eljárás megindítása: ezen magánvádlónak jogkörét a bűnvádi eljárásban a kir. ügyészszel teljesen egyenlővé tette ; míg ellenben a hivatalból üldözendő cselekmény által sértett, illetőleg károsított magánszemélyt a «sértett féU elnevezés alá foglalván, a rendelet 27., 28. és 29. §§-ban részletes rendelkezéseket állapított meg arra nézve, hogy az illető magánfél sérelmét okozott cselekménynek elkövetője, a sértett fél panaszának a