Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

80 Kétséget nem szenved ugyan, hogy a hitelező a fizetési határidőnek egyoldalú meghosszabbításáért is felelős lehet a kezesnek, de e következmény csak akkor állhat be, ha a fenforgó körülmények szerint a fizetési határidő engedélyezése már magában véve a kezes viszkeresetét veszélyeztető vétkes eljárásnak minősithető, mert csakis ily esetekben lehet arról szó, hogy máskülönben a kezes állása a hitelező egyoldalú cselekménye folytán súlyosabbá tétetnék. Ebből folyólag alperes kifogása a jelen esetben csakis ugy volna figyelembe vehető, ha bebizonyitotta volna, hogy K. József az A. a. okiratban megállapított teljesítési időben még fizetésképes volt, hogy a teljesítési határidő után szükségtelen halasztás nélkül történt beperlése sikerre vezetett volna, és hogy a fenforgó körülmények szerint felperes előre láthatta, hogy K. József vagyoni viszonyai hanyatlani fognak. Mindezeket azonban alperes be nem bizonyította, mert abból, hogy a kihallgatott tanuk szerint a nevezett főadósnak 1882. évi augusztus 10-én még jövedelmező állása volt, fizetési képességére biztos következtetést vonni azért nem lehet, mert a tanuk szerint a debreczeni Istvángőzmalom részére kiállított váltóját már 1882. év végével Falk T. A. fizette ki, és mert az, hogy rendetlen elszámolás miatt állásától felmentetett s a nevezett gőzmalomnak jelentékeny összegekkel maradt adósa, épen arra mutat, hogy már az eredeti lejárati időben sem bírt kielégítési alappal, következőleg a fenforgó körülmények szerint meg nem állapitható, hogy az eredeti lejárati idő és a meghosszabbított teljesítési idő közt eső időszakban a nevezett főadós vagyoni állása lényegesen megváltozott, és hogy a fizetési határidő engedélyezésének ténye alperes viszkereseti jogait veszélyeztette volna. Az 1883. július i-étől követelt kölcsöndij iránti keresetével felperes azért utasíttatott el, mert habár alperes megszorítás nélkül vállalt kezességet s ennél fogva a főadós vétkességén alapuló mellékkötelezettségért jelen esetben a kötelezett kölcsöndij fizetéseért is volna felelős, felperes ama cselekvénye, hogy a főadósnak alperes hozzájárulása nélkül időhaladékot engedett, e tekintetben alperes kötelezettségére nézve mégis lényeges változást idézett elő, mert ennek következtében az eredeti lejárat után esedékes kölcsöndijak már nem kizárólag a főadós mulasztása vagy vétkessége folytán merültek fel, hanem azok kétségtelenül felperes egyoldalú cselekvényére is vezetendők vissza. Végre a perköltség iránti határozat megfelel a perrendtartás 251.. §-ának.