Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

sitésig kellő biztosítékot nyújt — se jog illeti a saját váltó kibocsátójával szemben is a váltótulajdonost. (Váltó törv. 112. § a). A kereskedelmi törvény 298. és 452. §§-ai szerint az elveszett kereskedelmi utalványok és a közraktári jegyek megsemmisitése tekintében, a váltótörvény határozatai megfelelő értelemben alkalmazandók, mely intézkedés a közforgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítéséről szóló 1881. évi XXXIII. t.-cz. i-ső §-a második bekezdésében kifejezetten hatályában fentartatott, — ellenben a birói megsemmisítés tárgyát képezhető értékpapírok egyéb nemeire nézve a most idézett törvény mérvadó. Közönséges kötelezvényekre nézve a polg. törv. rendtartás 529—533. §§-ai szabályozzák a megsemmisítési eljárást, a nélkül, hogy azokban vagy más tételes törvényekben meg volna oldva az a kérdés, ha váljon a hitelező a fizetést a kötelezvény megsemmisítése előtt követelheti e vagy sem? E kérdés tehát hasonló esetekre vonatkozó törvény szerint, illetőleg az általános jogelvekhez képest oldandó meg. Nem szenved kétséget, hogy a közönséges kötelezvények fogalmilag az úgynevezett puszta bizonyítási okiratok sorába tartoznak, hogy az azokban kifejezett jogügylet az okiraton kivül függetlenül az okirat kiállításától keletkezik és fejeztetik be, és hogy az okirat csakis bizonyítékul szolgál a már létesült jogügyletnek, — következőleg a közönséges kötelezvény jogi természetéből nem is indokolható ama vélemény, hogy a kötelezett csak az okirat visszaadása vagy annak megsemmisítése mellett szorítható a fizetésre, s e következtetés a váltó, a kereskedelmi utalványok és raktári jegyek megsemmisítésére vonatkozó tételes törvények rendelkezéseiből sem vonható le; sőt ellenkezőleg annak figyelembe vétele mellett, hogy a most említett okiratok az értékpapírok fogalma alá esnek, ezeknél pedig elvileg, a szándékolt jogügylet az okirat által keletkezik s az annak tárgyát képező jog érvényesítése az okira birlalásától van feltételezve, teljes jogosultsággal bír ama feltevés, hogy a közönséges kötelezvényeknél, melyeknél az okirat és a kiállításának alapul szolgált jog közt ily szoros egybefüggés nem létezik, a fizetés követelhetése nem lehet szigorúbb feltételekhez kötve. Ezekhez képest ki kellett mondani, hogy az elveszett közönséges kötelezvény tulajdonosa a fizetést a kötelezettől az illető okirat birói megsemmisítése előtt is követelheti. Tekintve mégis, hogy viszont a fizető adós jogos érdeke is részesítendő bírói oltalomban s ennélfogva ugyanaz méltán követelheti, hogy a kötelezvény birtoka alapján fellépő harmadik személyek keresete ellen lehetőleg biztosíttassák, illetve, hogy a fizetésről kiállított nyugtának az egész elévülési idő alatt való megőrzésére ne kénytelenitessék, a váltótörvény fentidézett rendelkezésének hasonszerü alkalmazása mellett ki kellett egyúttal mon-