Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

30 szakasz b) pontja által szabályozott holttányilvánítási esetre pedig felhívok kérelme azért nem alkalmazható, mivel nincs bizonyítva, hogy felhívott a solferinói csatában megsebesült volna, egyedül azon körülménynél fogva azonban, hogy felhívott a solferinói csatában részt vett és azóta eltűnt, a hivatkozott b) pont alatt megállapított 10 évi időtartam eltelte miatt a holttányilvánitás iránti kérelemnek hely nem adatik. A miért is felhivókat holttányilvánitása iránti kérelmüktől elmozdítani és őket az ügygondnok tárgyalási es felebbezési munkadija megfizetésére kötelezni kellett. A m. k i r. Curia a következő ítéletet hozta: Tekintve, hogy az A) alatti okirat által bizonyítottnak veendő, hogy felhívott a solferinói csatában részt vett, s hogy ez által az is bizonyítva van, hogy ama nagy csatában felhívott halálveszélyben forgott, a budapesti kir. ítélőtábla ítélete megváltoztatik s az első bíróságnak az 1868 : LIV. t.-cz. 523. §. c) pontjára alapított Ítélete hagyatik az abban felhozott indokokból helyben. 116. Bánya-végrehajtási ügyekben a polg. törv. rendtartás 29. §-a szerint még jelenleg is az ideigl. törv. szabályok lévén mérvadók, ezeknek 102., illetőleg 141. §§-ai alapján bányavégrehajtási ügyekben a másodbiróság végzése ellen ÍDvábbi felfolyamodásnak helye van. 1885. deczember 17. 857. v. sz. A magyar kir. kincstárnak H. Vilmos, illetőleg annak hagyatéki csődtömege ellen 6758 frt 41 kr. és jár. iránti bányavégrehajtási ügyében—• A beszterczebányai kir. törvényszék, mint bányabíróság a következő végzést hozta : Tekintve azt, hogy az előző iratokból kitűnik, miszerint ezen ügyben a kielégítési sorrend a kir. itélő tábla 5134/1882. számú határozatával az ideiglenes törv. szab. 132. §-a értelmében már jogérvényesen megállapítva lett, és tekintve azt, hogy a f. évi 46. sz. alatt beérkezett kérvény folytán a sorrendi tárgyalás csupán elnézésből lett újonnan kitűzve, ennélfogva a kir. törvényszék 1884. évi 46. számú végzéssel a f. évi február 14-én kitűzött tárgyalás megtartását feleslegesnek tekinti és azon végzést ezennel joghatályon kívül helyezi, figyelmeztetvén a beidézett feleket, hogy azon napon a tárgyalás nem leend megtartva, és hogy a kielégítés a megállapított sorrend szerint a vételár befizetése után fog eszközöltetni. A b u d a p e s t i k i r. itélő tábla a következő végzést hozta : Tömeggondnok felfolyamodásának, a mennyiben az elsŐbiróságnak 75/83. számú sorrendi végzése ellen van irányozva, nem adatik hely.