Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

könyvi tulajdonukat, hanem jogelődeik a III. s IV. r. alperesek nevén állott, a telekkönyvben a vevő nevére 1873. évi február i-én átíratni s 1873. október i-ig minden tehertől mentesíteni fogják, szavatosságot vállalván magokra mindezekért oly további lekötelezéssek hogy kötelezettségeik nem teljesítése esetében a foglaló kétszeregén s a vételár visszaadásán felül még 1000 frt kötbért is tartozandnak a vevőnek fizetni. És az eladók mindezen kötelezettségeiért a III. r. alperes jótállást s kezességet vállalt, bizonyitja végre az A. a. szerződésre rávezetett I. és III. r. alperesek által aláirt nyugta tvány azt, hogy a vevő a hátralékos 4700 frt vételárt 1872. évi október n-én a III. r. alperes kezeibe (3700 frttal készpénzben s 1000 frttal egy váltóban) lefizetvén, kötelezettségének eleget tett, Másrészről a B) a. telekkönyvi kivonattal s a C) és D) a. árverési jegyzőkönyvekkel be van igazolva, hogy I. és II. rendű alperesek az eladott malomrészt, jóllehet azt ők a magok nevére 1873. január 10-én átíratták s az A) a. szerződés egyik eredeti példányát az I. r. alperes magához vette, a vevő nevére nem Íratták át és ennek következtében történt, hogy a malomrész egyik fele 1879. február 7-én, másik fele pedig 1882. január 23-án elárvereztetett a magy. orsz. központi takarékpénztárnak 1873. márczius 23-án s a bécsi termény s áruüzleti kereskedelmi banknak 1873. május 26-án bekebelezett követelései miatt. így vesztette el felperes jogelőde a kérdéses malomrésznek a szerződés alapján 1873. január i-től fogva tényleg élvezett birtokát és ezért jogutódát első sorban az I. és II. r. alperesek, mint egyenes kötelezettek, másodsorban pedig a III. r. alperes, mint jótálló, kártalanítani tartoznak. Alperesek e tekintetben a felperes jogelődének mulasztásával nem védekezhetnek, mert a telekkönyvi átírás eszközlésére magok az I. és II. r. alperesek kötelezték magokat III. r. alperes jótállása mellett és azt nem is állítják ők, hogy a vevőt az eladók nevére megtörtént átírásáról annak idején, jelesen a végrehajtató magyar orsz. takarékpénztár s a bécsi terménybank követeléseinek bekebelezése előtt értesítették volna. Az 1872. évi okt. n-én befizetett vételár bekebelezésének elmulasztása is legfeljebb csak akkor terhelte volna a vevőt, ha alperesek őt az emiitett hitelezők követeléseinek bekebelezése előtt értesitik vala arról, hogy a malomrész tulajdona 1873. január 10-én áthatott már I. és II. r. alperesekre. Mindezeknél fogva I. és II. r. alperesek feltétlenül az első sorban marasztalandók voltak, a foglaló kétszeregében s a vételár és ennek kamatai visszafizetésében. Az 1000 frt kötbér fizetése alól felmenteni kellett őket, mert a foglaló kétszerege mivel kiköttetett, maga is kötbért képez és továbbá kötbér kikötése csak mint kártérítési igénynek fentartása vagyis csak ugy mint a netán valósággal szenvedett kár megtérítésének kikötése