Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

96 kólyebb mérvben haladja meg a passiv resistentia azon fokát, melyen tul az immár bántalommá fajul, tekintettel arra, hogy Vancsa Oktáviussal vádlott feszült viszonyban lévén, méltán felingerelhette, hogy alig szabadult meg annak gondnokságától, mégis háborgatják, és hogy az is fokozhatta ingerültségét, miszerint birói tanukul libériás községi szolgák, mint a kik a hatósági erőt is representálják, alkalmaztattak : az ezen bűntettre meghatározott büntetés legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, s igy a B. T. K. 92. §-át alkalmazandónak találván, csakis vétség kísérletében mondta ki őt bűnösnek és tekintettel a B. T. K. fenti és a 20. §-án kivül, ennek a 65. §-ára is, a büntetés nemét is két fokkal kellett alászállitani ; a pénzbüntetést azonban a dúsgazdag vádlott vagyoni viszonyaihoz képest kiszabni. A budapesti k i r. i t é 1 ő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék Ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat a B. T. K. 165. §-ába ütköző cselekmény kísérlete helyett, a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében nyilvánítja bűnösnek s ezért behajthatlanság esetén tíz napi fogházra változtatandó száz forint pénzbüntetésre ítéli; az ítéletnek a pénzbüntetés hováforditására vonatkozó részét pedig helybenhagyja. Indokok : Vádlottnak ama cselekményét, hogy R. Henrik lugosi kir. járásbirósági hivatalszolgát, mint hivatali kézbesítőt, lakásának előszobájából megfogva kiszorította, a kir. törvényszék hatóság elleni erőszak kísérletének azért minősítette, mert R. Henrik a kézbesítési eljárást a törvény rendeletének megfelelően, ennek daczára is érvényesítette. E minősítés azonban, ha a B. T. K. 165. §-ában meghatározott feltételek fenforognának, egyáltalában helyt nem foghatna, mert az érintett törvényszak a hatóság elleni erőszak minősítésére feltételül nem szabja, hogy a törvényes kötelesség teljesítése megakadályoztassák, hanem csak azt, hogy az akadályoztassák, valamint a bántalmazás czéljául a megakadályozást vagy akadályozást feltételül nem tűzi ki, hanem csak azt feltételezi, hogy a hatósági közeg hivatali kötelességének teljesítésére vonatkozólag bántalmaztassák. E körülménynél fogva a kir. törvényszék által elfogadott kísérleti minősítés egyáltalában fentartható nem volt. De vádlottnak cselekménye nem esik a tettleges bántalmazás fogálma alá, hanem a kézbesítés visszautasításának oly alakjával bir, a mely meggyalázó cselekvéssel volt egybekötve. A kir. itélő tábla ezért tett a minősítésen változtatást, s a büntetést arra való tekintettel állapította meg, hogy vádlott mellett büntetlen előéletén kivül más enyhítő körülmény fenn nem forog, az ítéletnek fent jelzett többi részét pedig az elitélés folytán hagyta helyben. A kir. C u r i a a következő ítéletet hozta : A budapesti kir. itélő tábla ítélete a becsületsértésre vonatkozó részében indokaiból, felmentő részében pedig azért hagyatik helyben, mivel a hatóság elleni erőszaknak nincs kísérlete, azon alkatelemek pedig, melyek a hatóság elleni erőszak bűntettét-a B. T. K. 165. §-a értelmében megállapítják, nem forognak fenn.