Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

80 midőn azt társnői véletlenségből s még élő állapotban feltalálták, sajátjának el nem ismerte, sőt azt szörnyszülöttnek mondotta s azt a feltalálás helyére visszavitetni akarta, attól a táplálást és gondozást elvonta s anyaságát mindaddig tagadta, mig azt az orvosi vizsgálat ki nem derítette. Ezek alapján, tekintettel arra, hogy a vádlott által czélba vett eredmény, gyermekének halála bekövetkezett, vádlott a B. T. K. 284. §-ába ütköző gyermekölés bűntettében bűnösnek kimondandó s ezért súlyosító • körülményül véve egyrészt, hogy már előbb 4 gyermeket szült s igy tudva, mi vár reá, ujabb szüléséhez semmi előkészületeket nem tett, másrészt figyelembe véve a mellette fenforgó túlnyomó enyhítő körülményeket, u. m. eddig büntetlen jó előéletét, beismerését, hogy tettét szégyenérzetében s rendkívül nyomorult anyagi helyzetében követte el, a B. T. K. 91. §-a alkalmazásával az ítélet rendelkezési részében meghatározott szabadságvesztés-büntetésre és mellékbüntetésre Ítélendő és elitéltetése következményéül a költségek megfizetésében marasztalandó volt. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét azzal a közelebbi meghatározással, hogy a vádlottra kiszabott szabadságvesztés-büntetés az elsőbirósági ítélet kelte napjától számítandó, helybenhagyja az abban felhozott indokok alapján és azért, mert az, hogy a vádlott szándéka oda irányult, hogy ujdonszülött gyermekét életétől megfossza, már abban is nyilvánult, hogy ő a szülés után a gyermeknél a köldökzsinórt be nem kötötte, holott mint idősebb asszony, kinek több gyermeke született, okvetlenül tudhatta, hogy gyermeke ezen mulasztás következtében könnyen elvérezhet. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : Miután a kötelezőleg előszabott hullabonczolás, habár a vonatkozó haláleset a járásbíróságnak haladéktalanul tudomására hozatott, eszközöltetni elmulasztatott, ennek következtében pedig a kimúlt csecsemő halálának oka biztosan meg nem állapíttathatott, ellenben azon bebizonyított tények és körülmények, melyek az elsőfokú bíróság ítéletének indokaiban a vádlott bűnösségére vonatkozólag felhozattak, minden kétséget kizárnak arra nézve, hogy vádlott ujdonszületett gyermekét elpusztítani akarta s hogy annak élete kioltását tettleg megkisérlette is: mindkét alsóbb bírósági ítélet részben megváltoztattatik, vádlott a gyermekölés bűntettének kísérletében mondatik ki bűnösnek és e miatt a mai naptól számítandó 2 évi börtönre ítéltetik, melyből azonban az 1885. szeptember 15-től tartó vizsgálati fogság által hat és fél hó kitöltöttnek nyilvánittatik. Egyebekben a kir. itélő táblának ítélete helybenhagyatik.